Fejlesztő: OnTheHouse Studios; Kiadó: Ten Image Publishing; Platform: PC
Nagy reményekkel ültük le Huntsman elé, amelyben óriásira nőtt pókok elől sunnyoghatunk, de a kedélyeket nem csupán ők, hanem sokkal inkább a játékban lévő hibák borzolják.
A Huntsmanben egy kísérleti laboratórium éjszakai biztonsági őrének bőrébe bújhatunk, akivel a szokásos napi rutinfeladatainkat végezzük (termek ellenőrzése, kamerák megfigyelése, ajtók bezárása), azonban egyszer csak hirtelenjében elmászik az orrunk előtt egy bazi nagy pók. A feladatunk nem is lehet más, minthogy rejtőzködve, a legnagyobb csendben lopakodjunk el előle és megússzuk ép bőrrel, de hamar kiderül, hogy több különböző példány is kiszabadult.
Ahogy a kedves olvasó talán sejtheti, a Huntsman egy ízig-vérig túlélő horror, ahol ráadásul mi testsítjük meg az egyedüli emberi szereplőt. A tarantulák szimpatizánsaként – és egykori tulajdonosaként – a végigjátszás alatt még nekem is sikerült néha frászt kapnom, de ebben nincs semmi meglepetés, hiszen ezek a csodálatos állatok még kisebb termetben is tekintélyt parancsoló aurát árasztanak. Jómagamhoz hasonlóan a Huntsman egyszemélyes alkotója nem titkolva szintén kedveli ezeket a nem hétköznapi ízeltlábúakat. Talán ebből is adódik a remek kidolgozottság, hiszen eme szőrös lények mozgása egyáltalán nem hat gépiesen és összességében egészen élethűen sikerült.
Zsáneréből adódóan a feladataink főleg kulcsok keresésében, zárak nyitásában és elektromos kapuk leeresztésében merül ki. Mindez leírva talán egyszerűnek tűnik, amivel nincs különösebb baj, ám az egészet úgy kell elképzelni, hogy közben kis túlzással bármikor felbukkanhat előttünk egy nyolclábú szörnyeteg, aki pillanatok alatt felfal bennünket. Persze fontosabb momentumokban leginkább koreográfiált szcénákon keresztül szimatolhatunk a következő megszerzendő tárgy vagy információ után, aminek következtében azért egy pici ízelítőt is kapunk abból, hogy miként szabadultak ki ezek a bestiák.
Sajnos a bevezetésben említett problémák már rögvest játékunk elején elkezdődnek, mégpedig abból adódóan, hogy nem mindig az történik, mint aminek készítője tervezte és különös módon, általában sokadik újbóli betöltés után (átmenetileg) helyreáll a dolog. Például – s ez bizonyos szempontból még akár klassz is lehetne – nem jelennek meg a pókok vagy nem nyithatunk ki zárt ajtót (holott a mágneskártya ott lapul a zsebünkben). Jellemzően a két arcpirító gikszer egyidejűleg tapasztalható, amiből adódóan gyakorlatilag bent rekedünk az irodaház valamely szegletébe, ahol mindössze csak sétálgatni tudunk.
A mentési pontokból (számítógép) kevés van, így pedig különösen frusztráló, ha a tennivalóinkat sorozatosan ismételgetnünk kell. Bár ez idáig négy különböző patch már kiadásra került, sajnos a combosabb hibajavításokkal elég csínján bánik a fejlesztő és sokan változatlanul panaszkodnak a meglévő problémákra (én csak a legbosszantóbbakat említettem meg). Remélem, utólag nem lesz igazam, de a debütálása után közel két hónappal valószínűleg a Huntmsan jelenlegi állapotában magára lett hagyva.
Legutóbb ezt teszteltük:
