Fejlesztő: Iconik; Kiadó: Bandai Namco Entertainment; Platform: PC, PS5
Rémesen sikerült a Little Nightmares VR: Altered Echoes. Sajnos nem viccelek, az ismert univerzum, most egy kevésbé szép arcát mutatja.
Abszolút és őszinte rajongója vagyok a “kis rémálmok” sorozatnak és ezen az sem változtatott, hogy az eredeti fejlesztő már rég lelépett, egy másik játékot kreálni. Valljuk be, a sorozat harmadik epizódja nem is lett olyan gömbölyű, de azért szerettük, végigvittük. Amikor jó egy hónapja bejelentették a Little Nightmares VR: Altered Echoest, azért kicsit felhúztam a szemöldököm – “ez meg mi?” alapon. A sorozat báját és szexepiljét ugyanis nem kis részben pont az a nézőpont és stílus adja, amit már megszokhattunk. De nem vagyok vaskalapos, sőt nyitott az újdonságokra, így kíváncsian vártam mi sül ki belőle.
Hogy aztán amikor megérkezett a játék, rögtön sikerüljön megutálni…. Na de mielőtt nekikezdenék panaszkodni, essünk túl előbb a formaságokon. A játékot az Ikonik nevű, VR-ban utazó, francia brigád alkotta meg, akiknek már több (négy) megjelent cím is van a nevük mellett, így nem kezdők a témában. A sztori gyakorlatilag a második résznél kapcsolódik be az univerzumba, de inkább egy oldalág, sem mint előzmény, vagy folytatás. A kezdő képsorokon Monót és Sixet láthatjuk, aztán kilép a TV-ből Thin Man és elragadja a sárga kabátos kislányt. Mono elszalad és egy pillanatra magunkra maradunk, ám szép lassan észrevesszük azt az elrabolt hősünkre nagyon is hasonlító árnyéklényt, aki mégis itt maradt. Ő volna Dark Six, ennek a kalandnak a főhőse. Célja pedig, hogy csatlakozzon valódi énjéhez és visszaállítsa a dolgokat a normál kerékvágásba.
Az öt fejezetre rúgó, nagyjából két órás etap felsorakoztat további ismerősöket is. Van dolgunk a mindent felzabáló dagikkal, az idegbajos tanárnővel, találkozunk a törött cserép fejű gyerekekkel, de egy ponton a folyton menekülő gnómok is előkerülnek. Továbbá egy rakás, a sorozatban szerepelt helyszínen át vezet a kalandunk, járunk az iskolában, könyvtárban, sőt az árvaház sem marad ki. A hangulatnak mindez (látszólag) megágyaz, de mégsem éreztem azt, hogy a Little Nightmares VR: Altered Echoest járva a sorozat univerzumában járnék. Ennek egyik oka, hogy nem áll jól a 3D a szériának, ráadásul a grafika sem túl szép. Ilyen nagyban (közelről látjuk ugye a dolgokat), teljesen más a perspektíva és így a vizualitás is csorbát szenved véleményem szerint.
Az ismerkedés mindjárt az elején gellert kapott, ugyanis az első fejezet annyira jellegtelen, csúnya és idegesítő, hogy komolyan elgondolkodtam, hogy akarok-e tovább játszani (játékfejlesztő iskola, első óra: mindig az első pályá(ka)t csináld a legjobbra, hogy bevonzza a játékost és ösztönözze a folytatásra). A játék egészére jellemző, hogy az egyik legrosszabb VR játékmechanikát, vagyis a mászást erőlteti, de ezen a szinten még sikerült azt a fantáziadús ötletet is elsütni, hogy küldözgeti a játékost ide-oda, nem történik semmi, majd megváltoztatgatja a helyszínek berendezését, újra csináltat feladatokat, amiket már elvégeztünk, ezzel a remek ötlettel nyújtva a játékidőt, úgy hogy valójában semmi élvezetet nem ad.
Szerencsére a második pályától valamelyest visszatalál a kaland a helyes ösvényre (a későbbiekben kapunk egész ötletes fejtörőket is, nem csak végtelen menekülést), de a játék egészére jellemzőek valamelyest az említett momentumok. A tárgyak fölről felvételét sem sikerült megoldani normálisan, aki játszott már ülve VR cuccot (és a készítők ajánlják is, hogy így tegyünk), azok tudják, hogy gyakran gondot okoz ez a dolog (mert egy alacsony kanapé esetén a valódi padló fentebb van). Ezt sok más cím sikeresen megoldotta már ügyes ötletekkel, itt nem sikerült és elég gyakran kényszerülünk a földön matatni. A Little Nightmares VR: Altered Echoes azonban attól is szenved, hogy rengeteg bug is maradt benne. Többször ragadtam be olyan helyekre, ahonnan nem volt kiút, újra kellett kezdeni az adott részt, de olyan is volt, hogy egy adott részen, ahol nem is lett volna szabad, egyszerűen csak átszaladtam, megcsorbítva a game designt
Az egyik legnagyobb probléma viszont, hogy a játék gyakran nem éri el a célját, mert nem tud feszültséget teremteni, nem félelmetes. Az eredeti, 2.5D-s nézőpont ezért is szerencsés, mert a fejlesztők oda tudják koncentrálni a játékos figyelmét, ahová szeretnék. Itt néha úgy mentem át bizonyos részeken, hogy azt sem tudtam miért és mi elől kell menekülnöm (ha előre nézek ugyanis, akkor csak a hangok alapján tudok ítélni). Több ízben is csak utólag, egy végigjátszás videóból értesültem arról, hogy jah, itt ez meg ez volt. Ez alapján kár volt a VR-t erőltetni, vagy legalábbis jobb játékmenetet kellett volna kitalálni. Külön sajnálatos, hogy bizony a Tarsier lehet sokkal jobb ötlettel állt volna elő, hiszen VR-ban is van tapasztalatuk a zseniális Statik révén.
Összességében a végére valamennyire megbékéltem, a végső pontszám már ennek tudható be (ha korán ítélek, három és négy között vaciláltam volna). De ezzel együtt is feleslegesnek érzem a Little Nightmares VR: Altered Echoes létezését. Az ismert sztorihoz sokat nem ad hozzá, a játékmenet unalmas, vagy erőltetett, a látvány pedig nem szép, a bugokról nem is beszélve. Leginkább csak a legnagyobb rajongóknak tudom ajánlani, akik semmit sem szeretnének kihagyni, de ők is bőven ráérnek a beszerzéssel, amíg szembejön majd egy akció. Remélhetőleg Little Nightmares gokarttal nem készül a Bandai Namco.
(A tesztkódot a CENEGA Hungary Kft. biztosította.)
Legutóbb ezt teszteltük:
