Fejlesztő: Bleakmill; Kiadó: Headup Games; Platform: PC
Az emberiség mentsváraként visszatérhetünk a jól ismert párhuzamos világba, ahova először öt évvel ezelőtt merészkedtünk el. Az Industria II mechanikája tovább fejlődött, de a rossz berögződések megmaradtak.
Ha a kedves olvasónak mostanáig nem volt szerencséje az Industria első felvonásához, javaslom a pótlását, ugyanis az Industria II eseményei erősen kapcsolódnak a közel öt esztendővel korábban megjelent előzményhez. Habár a folytatás kapcsán pontosan nem tudjuk mennyi idő telt el, de az bizonyos, hogy évekről beszélhetünk. Anno valahol ott maradt abba a történet, hogy Nora egy Kelet-Berlinhez közel eső territóriumban rekedt, miután kiderült, hogy az ATLAS nevű mesterséges intelligencia valójában egykori társa eltorzított gondolatvilágát tükrözi. Most viszont vissza kell térnie oda, ahonnan utazása kezdődött, hogy megállítsa a rossz útra tért gépet.
Az Industria II felépítettsége a 2021-es epizódhoz hasonlóan narratív FPS, azonban a készítők teljesen érthetően nem akarták ismét ugyanazt értékesíteni, így jelenlegi tesztalanyunkat megspékelték a survival (túlélő) zsánerével. Mit is jelent ez? Nos, a Bleakmill alkotása itt egy picit megbicsaklik, mivel játékunk látszólag túl nagyot akar bizonyítani és az említett műfajjal jól érezhetően nem igazán tudtak mit kezdeni. Persze, kombinálhatunk cuccokat, aminek következtében készíthetünk lőszert, aknát, gránátot vagy fájdalomcsillapítót és keresgélhetünk kódokat, melyekkel kinyithatunk ajtókat vagy elrendezhetjük hátitáskánkban a felszerelésünket, de körülbelül ennyi az egész. Leírva jól hangozhat, de mivel ismét lineáris játék került boncasztalunkra, nem igazán tévedhetünk el benne és az agytekervényünket sem erőltethetjük meg túlzottan, így pedig eme körítésnek érezhetően nagyobb a füstje, mint a lángja.
Még az újdonságok között említhetjük fegyverzetünk fejlesztésének lehetőségét, amelyek tulajdonság, vagyis inkább hangulat alapján ismét a Half-Life játékok egyes pillanatait idézik. A leghűségesebb kellékeink acélosításához egy bazi nagy, fura küllemű géppel machinálhatunk, de mindenekelőtt folyamatosan át kell szimatolnunk a különböző szekrényeket és darabokká kell lőni az ellenségeinket (ekkor ugyanis kipottyannak belőlük a szükséges alkatrészek). A nemeziseink amúgy teljesen lecserélődtek, a régi masináktól búcsút intettünk, de mindez csak külsőségekben mutatkozik meg. Nincsenek az Industria II-ben nappali szcénák, vagyis végig sötétben mászkálhatunk és ez a folytonosság jót tett a sztorijának. Az eget gyakorlatilag egyáltalán nem látjuk miközben jó néhány új karaktert is megismerhetünk. Még egy társat is kapunk, aki szinte mindvégig elkísér bennünket, hogy ne legyünk magányosak. Viszont vele kapcsolatban az íróknak sikerült túl hamar kikotyogniuk az egyik nagy fordulatot, ami után kiszámíthatóvá válik.
Bár ez nem igazán örömteli, de éppúgy, mint az 5 évvel ezelőtti debütálás esetében, úgy most is szép számmal beleszaladhatunk különféle bugokba. Úgymint például levegőben logó tárgyakba vagy kinyithatatlan ajtókba, plusz az AMD videokártyák tulajdonosai (mint például jómagam) momentán nem használhatják ki DX12 grafikai tulajdonságait, mivel ily módon futtatva a játék rendszeresen kipenderít a Windowsba. Ennek ellenére DX11 alatt vállalhatóan futott, s az 5-6 órás végigjátszás alatt statisztikailag nagyjából kétszer fordult elő a váratlan kilépés, de gyakorta az optimalizáció hiánya (pillanatnyi leállások, hosszú töltögetések) még ezen beállítással is gyakorta előfordult. Szerencsére a fejlesztők már dolgoznak a hibák orvoslásán, mostanáig több patch is napvilágot látott.
Legutóbb ezt teszteltük:
