Fejlesztő és kiadó: Aspyr; Platform: PC, PS5, Xbox Series X|S, Switch1|2
Váratlanul megérett a remasterelésre a The Lord of the Rings: War in the North, a Legacy Edition pedig pont ott újult meg, ahol a legnagyobb szükség volt rá.
Nagyjából Peter Jackson legelső A gyűrűk ura mozija idején játszódik a The Lord of the Rings: War in the North. Agandaûr, a fekete númenóri titokban a Királyok Északi Várának romjai között óriási sereget toboroz, hogy általa támogatást nyújtson Szauronnak. Egy törp, egy tünde és egy dunadán Aragorn közbenjárásának köszönhetően különleges szövetséget alkot, hogy felülkerekedjenek a sötétségen.
A 10-12 órányi repetitív csihi-puhit leszámítva az atmoszférája alapján közel hibátlan harmadik személynézetű hack’n’slash játékból készített remaster változatot teljes hírzárlattal az Aspyr – legutóbb a Switch-re portolt Rise of The Tomb Raider: 20 Year Celebrationt köszönhettük nekik. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy az eredetileg 2011-ben megjelent verziót még a Snowblind Studios hegesztette össze, ugyebár nekik köszönhettük többek közt a Baldur’s Gate: Dark Alliance-t. Utolsó hivatalosan megjelent alkotásuk volt a The Lord of the Rings: War in the North, majd mindössze egy évvel később egybeolvadtak a sajnálatosan tavaly bezárt Monolith Productions-szel, amely brigád égisze alatt három további Középföldéhez köthető címet rittyentettek össze sikeresen (Guardians of Middle-earth, Middle-earth: Shadow of Mordor és folytatása). Tehát a készítőkről bátran kijelenthető, hogy otthonosan mozogtak Tolkien grandiózus fantasy világában olyannyira, hogy a tapasztaltak alapján – némileg a szerző ötleteit újra felhasználva – ám stílusosan, mindig tisztelettel egészítették azt ki.
Ahogyan Aspyr korábbi munkái alapján megszokhattuk, jelen címünk titulusa a játék tartalmával egyetemben figyelemre méltó ráncfelvarráson esett át, vagyis a Legacy Edition jelzéssel számos újdonság érkezett ebbe a némileg leegyszerűsített Diablo klónba. Annak idején a multiplayer része hatalmas plusznak és egyben hiánypótló tulajdonságnak számított, hiszen a gamerek szinte ki voltak éhezve a kooperatív cuccokra és alig voltak ellátva efféle – egyébként minőségi – darabokkal. Ha kedvünk szottyan, szólóban is belevághatunk a War of the North küldetéseibe, de az igazán piszkos élvezetet a többjátékos módok jelentik. Lokális multiplayer módban osztott képernyőn zúzhatjuk az orkokat (kizárólag ketten), míg online akár hárman is nekirugaszkodhatunk a gyepálásuknak. Mivel három eltérő hős bőrébe bújhatunk, mindegyikőjük eltérő tulajdonsággal rendelkezik. Ha egyedül vágunk bele a kalandba, bármikor karaktert válthatunk, de érdemes tudni, hogy a trió különböző, szerepjátékokkal egybeforrt képességeit (állóképesség, erő stb.) is nekünk kell állítgatni (de kézi vezérléssel automatizálhatjuk is), miközben a spéci felszerelésekkel és öltözékekkel szintén nekünk kell babrálnunk. És itt megjegyezném gyorsan, hogy a 15 esztendővel kiadott variánsban ilyet nem csinálhattunk.
Aki netán játszott korábban ARPG-vel, azok nagyjából kapizsgálhatják, hogy a gyakorlatban miféle lineáris akciójáték a The Lord of the Rings: War in the North – Legacy Edition, a különbség igazából a teljes egészében 3D-s megjelenítésben rejlik. Grafikailag alapvetően nem sokat változást eszközöltek, s néhány újdonságot ugyan már pedzegettem, de az említetteken felül olyanokban lehet megtalálni a fejlődést, mint az átdolgozott HUD (a HP, mana és tapasztalati pontok módosultak), az automatikus mentés, a 4K beállítás lehetősége és PC-n (vagy combosabb konzolokon) akár a 60FPS-t ki tudja izzadni, ha nem sajnáltuk a pénzt a legtutibb videokártyára. A Switch verzióból természetesen hiányzik a helyi együttműködés opciója és a hivatalos közlemény szerint sajnos a frame rate-ben is vannak elmaradások.
The Lord of the Rings: War in the North – Legacy Edition hibajavításokkal landolt, ennek ellenére még jelenlegi tálalásában is felbukkant egy-két megmosolyogtató bug az olykor beragadó ellenlábasok kapcsán. Mindazonáltal az összkép teljesen rendben van és bár alapvetően nem ősrégi játékot sikerült tesztelnünk, a klasszikusokat idéző játékmenet alapján különös volt újfent eme formában az orkokat miszlikbe vágni. Az ismert szereplők felbukkanása hatásos még úgy is, hogy nem az eredeti színészeknek köszönhetjük az orgánumukat – viszont nagyon figyeltek arra, hogy legalább meglegyen a hasonlóság.
Legutóbb ezt teszteltük:
