
A győztes mindent visz?
Ismerős nevek, új arcok. Az éhezők viadala: Az aratás hajnala visszamegy az időbe, hogy az eredeti trilógia ikonikus karaktereit még közelebb hozza a nézőkhöz, különös tekintettel Haymitch Abernaty-re. Az 50. viadal résztvevőjeként ezúttal az ő szemszögéből nézhetjük végig, hogyan manipulálja a Kapitólium a tömegeket, melynek során részben új történetet kapunk, részben pedig újra átélhetjük a régieket. Az ifjú Sheldon sorozat lány géniuszát alakító Mckenna Grace négyéves kora óta következetesen épített karrierjének egyik fontos állomása lehet ez a film. Babérkoszorú jár annak, aki felismeri Glenn Close-t!
Collins az eredeti trilógia 2010-es lezárása után 10 évvel tért vissza Panem világába, majd újabb 5 évet kellett várni a következő regényére. A hosszabb szünet hátterében elsősorban az írónő alkotói megfontolásai állnak, ugyanis nem előre eltervezett folytatásokban gondolkodott, hanem olyan társadalmi és politikai kérdéseket keresett, melyek vizsgálatához megfelelő történetet találhat. Az énekesmadarak és kígyók balladájában a diktatúra kialakulását és Snow felemelkedését, míg Az aratás hajnalában a propaganda, a tömegek manipulálása és a hallgatólagos alávetettség természetét állította a középpontba.
Collins tehát tudatosan nyúlt vissza az eredeti trilógia egyik fontos eseményéhez és választotta Haymitch történetét, akinek múltjáról korábban csak töredékes információkat kaptunk. Az új regény megírásakor a fentebb felsorolt témák foglalkoztatták, melyek kibontásához az 50. Éhezők Viadala megfelelő keretet kínált. Haymitch szemszögéből egy már ismert eseménysor elevenedik meg, ám ezúttal annak korábban rejtve maradt oldalát is megismerhetjük. Az írónő még az elbeszélés nézőpontjával is kísérletezett, mert először az idősebb, visszaemlékező Haymitch történetmesélésében gondolkodott, végül azonban a fiatal főszereplő közvetlen nézőpontja mellett döntött.

A diktátor azonban nem számol azzal, hogy a saját közvetlen környezetében is akadnak olyanok, akik a rendszer megdöntésén dolgoznak és Haymitchben a későbbi ellenállás egyik lehetséges eszközét látják. Különösen érdekes, hogy a fiút arra biztatják, legyen a valaha élt legrosszabb bajnok, vagyis már a Viadal előtt és alatt kezdje ki a Kapitólium gondosan felépített imázsát. 
A történet ezúttal is a Viadalon keresztül mutatja be a tömegek manipulálását, ám a hangsúly Haymitchre (Joseph Zada) és az ellenállás vele kapcsolatos terveire helyeződik. Megmutatják nekünk, hogyan talál támogatókat, miért éppen őt szemelik ki, mennyire hajlandó együttműködni velük, elfogadja-e a tanácsaikat és képes-e kitartani a közös cél mellett. A legnagyobb próbatételt az őt ért veszteségek jelentik: vajon a személyes tragédiák eltérítik-e attól, amire támogatói kérték, vagy minden áron végig viszi a küldetését? A történet így nem csupán a túlélésről és a győzelemről szól, hanem arról is, hogy a Kapitólium manipulációs eszközeit miként próbálja az ellenállás a saját céljaira fordítani.
Az aratás hajnala egyszerre ismétli meg az első rész történetvezetési állomásait és próbál új nézőpontot adni ugyanannak a világnak. A kiválasztás, a bemutatkozás, a felkészülés, a Viadal, majd a győzelem utáni élet mind ismerős lépcsőfokok, de Haymitch és Katniss eltérő motivációi, illetve a rendszerhez való eltérő viszonyuk más megvilágításba helyezik az eseményeket. Ez lehetőséget ad(na) arra, hogy a film a viadal működését, lebonyolítását és a háttérben tevékenykedő szereplőket más oldalról is bemutassa, de ezzel a lehetőséggel csak korlátozottan él.
A korábbi részekkel is megküzdöttünk:
Az éhezők viadala: Énekesmadarak és kígyók balladája – kritika


