Balaton Sound helyett sorozatozunk


Ha nem vagyunk gazdag szülők egyetemista gyermekei, sem sajtójeggyel a nyakunkban a tóba hányó médiakontárok, vagyis ha nem jutott osztályrészünkül kiélvezni a fesztiválszezont, akkor otthon ülve vigasztalódjunk a Comedy Central sorozataival. A csatorna csak látszólag gyűjtőhelye a tv2 összes bukott műsorának, valójában a fülledt időben épp annyit képes dekódolni az átlag magyar agy, amennyit az alábbi szériák nyújtanak. Minden nap más sorozat, ismétlések ömlesztve. (A posztért nem kaptunk pénzt, de utólag elfogadjuk.)

Hétfő: Így jártam anyátokkal (How I Met Your Mother)

Talán a legjobban sikerült Jóbarátok-klón. A felállás egy híján klasszikus, hiszen az örökké ugyanabban a sörözőben lógó New Yorkerek (ennyi…) között három fiúra két lány jut, míg a Joey karakterének megfelelő nőcsábász, Barney értelemszerűen mindig új csajt villant.
A fővonal amúgy Ted karakterének kapuzárási pánikja adja: a harminchoz feltartóztathatatlanul közeledő agglegény feleséget keres – és talál is, ez tudható, hiszen az egész történet keretét az adja, ahogy 2030-ban elmeséli gyermekeinek, hogyan is ismerte meg édesanyjukat. Csak azt nem tudjuk, ki is a szerencsés. Sokáig úgy tűnik, Robin, a kanadai tévériporter (Cobie Smulders; uramisten, who the fuck is Megan Fox?), de aztán… hát hogy végül ki, azt tényleg nem tudom, mert nem láttam az utolsó részeket. A párkapcsolati állandóságot a Chandler/Monica duóra rímelő két figura, Marshall és Lilly szolgáltatják – utóbbit az az Alyson Hannigen játssza, akit már mindenki látott, de senki nem emlékszik, miben. (Az egyik válasz az Amerikai pite.)


Kedd: A nevem Earl (My Name is Earl)

Észak-Amerika legtekintélyesebb bajuszának tulajdonosa az imádnivaló semmirekellők díszpéldánya. Earl (a főként Kevin Smith-filmekben látott Jason Lee) számára felesége, Joy (Jaime Pressly – 2005-ben 87., de egy évre rá már 17. az FHM „100 Sexiest Women in the World” listáján), aki nagyjából félúton van a szexi bártáncos és a lepukkant háziasszony állapot között, akkor vált gyanússá, amikor egy klasszikus Farrelly-s húzással fekete gyerekeknek adott életet. Az idegen maci a málnásban a valamiért Rákos névre hallgató jóbarát, a Wayans-imitátor Eddie Steeples. Még szerencse, hogy Earl mellett mindig ott áll félkegyelmű öccse, Randy (Ethan Suplee – hihetetlen, de szerepelt az Amerikai história X-ben) – hát már amikor ez szerencse. A sorozat eredetisége tehát nagyjából az Asylum-filmekével vetekszik, ám mégis megunhatatlan, mint nyárestén a száraz kisfröccs.
Az első néhány epizód csúcsjelenete: Randy a bolhapiacon előbb 40-ről 32 centre lealkudja a bátyjának szánt dohányzásról leszoktató hangkazettát, majd ráveszi a gégemikrofonos eladót, hogy mondja ki a kedvéért a klasszikus mondatot: „Luke, az apád vagyok…”

Szerda: Az ítélet: család (Arrested Development)

Megoszlanak a vélemények. Kint egyes körökben kult lett, ami nagyjából azt jelenti, hogy alapból bukta a nézettség, de van egy mag, amelyik kitart. Szerintem viszont ezzel végképp lehullt a lepel, vagyis amikor amerikaiak azt állítják, szeretik az angol humort, kiderül, hogy szart se értenek belőle. Mert ez nem az. Vagy az, csak gyenge. Az ítélet: család valahogy az Office-féle félig-meddig ál-dokus, kézimarázós vonalat akarja vinni, de a karakterek néha annyira abszurdak, hogy abban semmi vicces sincs. Hát igen, a szerda, az kemény ebből a szempontból, azt nem mondom, hogy nézzétek inkább Tia Carrerát Az elveszett ereklyék fosztogatóiban (istenem, ez is milyen cím…), de ha van kihagyható nap a héten, akkor ez az.

Csütörtök: Dokik (Scrubs)

A legmelegebb! Emlékszik valaki Szerelmes doktorok (Young Doctors in Love) című 1982-es Garry Marshall-vígjátékra? Én nagyjából ott lelném meg a Dokik ősét, vagy talán még pontosabb, ha azt mondom, egy Airplane!-be oltott Vészhelyzet. Jelenleg a nyolcadik évadot nyomják Amerikában, s azóta már Courtney Cox is szerepelt benne, mi ettől sajnos még messze vagyunk.

Péntek: –
Na ez az, valamiért a Comedy Centralon pénteken kezd a hétvégi műsorrend, vagyis semmiben nem hasonlít ahhoz a struktúrához, amit hétfőtől csütörtökig láttunk, és ez nem csak nyáron van így. Ilyenkor Beugró van meg Magánszám. Szóval, ha mégiscsak sikerült jegyet szereznetek a Kraftwerkre, akkor hajrá!

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Transformers 2. - A bukottak bosszúja - kritika
Következő cikk Másnaposok - kritika

1 Comment

  1. Avatar
    2009. július 11. szombat

    Az Így jártam anyátokkal felüdülés a sok béna sitcom között. Az az igazság, ebben a műfajban nehéz olyat alkotni, amit én nem érzek erőltetettnek. Ilyen volt a Jóbarátok, most pedig Ted kalandjai. Az tetszik benne, hogy bár rengeteg a hasonlóság a nagy előddel, valahogy úgy tudja variálni az átvett elemeket, hogy ez egyáltalán nem zavaró.Fiatalosabb, pergőbb, igazodik a világ változásaihoz(pl. nagyobb szerepet kap az internetes kultúra). Egyedül amiatt aggódom, hogy túlságosan elhúzzák a dolgot…Lement 4 szezon, és még mindig nincs meg az anya…Jó lenne, ha az ötödikben már egymásra találnának, mert különben az egész koncepció a visszájára fordul, és az emberek elunják a várakozást.

Leave a reply

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..