Fájdalmasan hosszúra nyúlt az idei Oscar-ceremónia, és ebben jelentős szerepe volt az ORF1 házisárkányának Birgit Förtelmeiernek és csevegő partnerének az osztrák Réz Andrásnak (kinézetre inkább Rowan Atkinson), kik a szünetekbe préselt okfejtéseikkel katatón állapotba juttatták a hontalan magyar filmrajongót.
Alec Baldwin és Steve Martin egy fokkal viccesebben házigazdáskodtak, mint reméltem, de a rendezés és a műsor összetétele igen szedett-vedettre sikeredett. A nyitószámban rögtön az énekest nem lehetet hallani, míg a legjobb filmért vetélkedő alkotásokat, életlen sztárok vezették fel (külön pódiumra állítva, akárcsak egy iskolai szavalóversenyen, gyengén megvilágítva, egy közeli nélkül…Budapest Tv-ét idéző megoldás volt).
Kevés csillogás, vasalt sztárok, fárasztó köszönömök, egy stílusos Robert Downey Jr. villanás és egy mókás Ben Stiller fricska, amúgy Tesco gazdaságos körítés. A filmvígjátékok pápájáról John Hughesról külön megemlékeztek, majd később a harmincasra műtött Demi felkonferálta a gyászrovatot (Farrah Fawcettet egyszerűen kifelejtették, mint tavaly szegény Brad Renfrót). Horror blokk, remek vágói teljesítménnyel, de szinte következetlenül. A filmzenékre gyúrt táncprodukciót nehéz minősíteni, sem hangulatban, sem koreográfiában nem passzoltak egymáshoz a látottak (Ha valaki netalántán tudja, milyen rokoni szálak játszhattak itt közre, kérem értesítsen!). Az Alkonyat szereplőgárdája bizonyára felhergelt néhány ébren lévő tinédzsert, csakúgy, mint a Hannah Monatana üdvöskéje, akit jövőre valószínű nem látunk viszont a nagy filmes seregszemlén.
A díjak Globe leosztásban vándoroltak gazdáikhoz. Christoph Waltz persze, hogy megkapta, Jeff Bridgesnek is kijárt, Sandra Bullock látatlanban is kérdéses. A smink kategóriánál megmosolyogtam a legjobb gumifülért a Star Trek munkatársait, bár ne feledjük, egykoron a Gandhi is nyert a több ezer lepedőért legjobb kosztüm Oscart. Nagyobb meglepetést számomra a külföldi film kategória okozott, ahol a két esélyes (A próféta és A fehér szalag) hoppon maradt egy argentín mozival szemben.
Sovány esztendő, sovány gála, de most már egy nő is kiérdemelte a rendezői Oscart, az pedig megint külön lapra tartozik, hogy vajon A bombák földjénre tíz év múlva hányan emlékeznek.
A boldog rendezőnő felejtehető szavai:
A blog munkatársainak legfontosabb díjazottja: a Fel! Egy kis alátámasztása annak, hogy miért is a legjobb animáció és filmzene győztese:
De Jeff Bridges nyert! Már megérte!
Csak úgy “magyar ember” módjára jegyzem meg: BUUUUNDAAAAA
EEEEErzsééééééébeeeet
Tényleg voltak gáz dolgok. Steve Martin ritka nagy paraszt is tud lenni. Elég erőltetett volt ahogy a végén még hozzátette hogy azért jó fej srác vagy, Alec, miközben előtte folyamatosan minden poén rajta csattant.
A lényeg, hogy ott voltunk!