A lé meg a Lola – kritika


Zwanzig Minuten! – zuhanórepülésben hullik a piros kagyló a várakozó posztra. Stopper indul. Egyhetvenes Pumukli-nő rohan le a csigalépcsőn. Hundert Prozent deutsche Blockbuster.

A német filmgyártás létezik, termékeny, csak a nemzetközi piacon nehezen váltható euróra (Azóta a Bukás, Edukators, Good bye, Lenin!, A mások élete erre rácáfolt). A germán kollégák többnyire nem tesznek egyebet: hollywoodi köpenyből készítenek tiroli gatyát. Most a sörhas-vb győzelmen és a Bundesligán kívül ismét produkáltak valami figyelemre méltót. A megtévesztő címet olvasva könnyen a türelmi zóna területére keveredhetünk, ennek ellenére Lola nem egy jól menő budoárban kenyérkereső. Hősnőnk nem keres semmit, a Pepsi-generáció passzív forradalmának élharcosa. A szobáján kívüli dimenzió hidegen hagyja, felőle a pápa meg is házasodhat, sportszerűen tesped, receptre hallgat zenét, MTV-t bámul, szeretkezik barátjával, Mannival, s legszívesebben örökre eldobná saját kis világának kulcsát. Mások által egyhangúnak vélt, paradicsomi állapotát élete végéig megtartaná, ám a semmittevés nem olcsó.

A betevőről Manni gondoskodik, aki bedolgozó a regionális keresztapánál. Százezer márkát szállít A pontból B pontba. Egy óvatlan pillanatban a reklámszatyor a metróülésen felejtődik. Vajon hány percig ücsöröghet magányosan ennyi pénz? Természetesen semeddig, és Manni máris nyakig a slamasztikában. Forró drót Lolának, aki szerencséjére éppen otthon tartózkodik. A kétségbeesett terv: bő negyedóra alatt megszerezni a lét. A lányka őrült kalóriaégetésbe kezd.
Exstasyt a nyelv alá, kezdődhet a pörgés! Live fast die young! Lola, a német Lara Croft három körre fizet be a vizuális centrifugába. MTV-látványvilág rajzfilm-esztétikával egybegyurmázva, a Super Mario játék törvényeivel. Ötletgazdag néznivaló, megéri Lolával lépést tartani.
Odaát Angelina Jolieval forogna a remake, 20 percecske címmel. A hősnő ebben a szűk időintervallumban nemcsak fut, hanem targoncát vezet, űrhajóra száll, megköti a világbékét, kezet fog az elnökkel, közben lazán leveszi kártyájáról a kért összeget.

 

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Amíg új lap íródik a törikönyvbe...
Következő cikk David Gilmour: Filmklub - könyvkritika

No Comment

Leave a reply

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..