David Gilmour: Filmklub – könyvkritika


David Gilmour: Filmklub

A moziszerelem azért szép, mert abban nem létezik féltékenység, sőt még örülünk is, ha valaki legalább annyira izzik, mint mi. David Gilmour ilyen, mellettünk ül a sorban. A félreértéseket elkerülvén, nem a Pink Floyd gitárosa ragadott tollat, hanem névrokona,  egy kanadai író, filmkritikus.
A saját életéből merítve, őszintén mesél egy apa-fiú kapcsolat legfontosabb három évéről. Egy kalandos utazásról, miként terelgette az iskolát otthagyó kamaszfiát a filmes csodák ösvényén keresztül a felnőtté válás vakmerő, ugrásra késztető sziklaszirtjéig. Megperdülve a szívcincáló első szerelmek, bánatdrogozások, zenei szárnypróbálgatások jól ismert körhintáján. Ebben rejlik a könyv ereje is, a feltétel nélküli azonosulásban. Mert ezt jórészt mi is átéltük, vagy ez az erőpróba vár majd ránk szülői oldalról.

A plusz többletet pedig a Cinema Paradiso-gén adja. Gilmour imádja a mozit, és mindent ami körülötte zajlik. Kiváló ízlésű, nagytudású esztéta, de mindennek szerény mozibolondként ad hangot. A pályája során rengeteg neves rendezővel, színésszel készített interjút, és ezekből számos érdekes háttérinfót, kulisszatitkot csempész művébe. Ahogyan Nick Hornby: Pop csajok, satöbbije lázas dalvadászathoz vezetett, úgy hasonlóan sarkall egyeseket arra, hogy a filmes ismeretüket a könyv útmutatásai alapján szélesítsék (a jó hír, hogy csak 30%-át nem lehet kishazánkban fellelni!).

Üdítő olvasmány! Az elcsépelt hármas definíció triplán igaz rá: Tanít, nevel, szórakoztat!

Így szövegel a lázadó fiú:

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk A lé meg a Lola - kritika
Következő cikk Iron Man 2 - interaktív trailer

1 Comment

  1. 2011. június 15. szerda

    […] könyvektől sem féltünk, bátran kinyitottuk. Írtunk magunkról, […]

Leave a reply

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..