Vasember 2. – kritika


Vasreszelék

A Vasembert 2008 váratlan meglepetéseként és Robert Downey Jr. rehabilitálásaként jegyeztük fel az éves leltárba. A producerek testmagasságát is meghaladó pénzkupac indokolta, míg a képregényfilmek eleve szériagyártásra szánt lendülete felgyorsította, majd rekordsebességgel helyezte gyártószalagra a folytatást. A változatlan, sőt inkább felduzzasztott stáb (leszámítva a Terence Howard-Don Cheadle cserét), a még jobban kibélelt pénztárca az elvárásokat is megduplázta, s ennek tükrében már nem olyan acélos a mosoly. Igazságtalan lenne azt állítani, hogy berozsdásodtak volna az alkotók, inkább túlzott magabiztosság lett rajtuk úrrá.
Ez a film sem a sztorira épít: csúnya orosz ember (Rourke sztárgázsiért töri az angolt, alakítása kimerül egy papagáj simogatásában) jön, hogy a múltban elszenvedett családi csorbákat kiköszörülje, ebben segédkezik neki Tony Stark megalomán ellenlábasa (Sam Rockwell vásárian ripacskodik). A helyzetet bonyolítja, hogy Vasember időközben celebbé avanzsálódott, macsón villog metál szerkójában, amit áhítva sorozatgyártana hazája katonasága.
Downey lazasága megint eladja a karaktert és a harmadik részben is elfogja. Ellenben Gwyneth Paltrow „makrancoskatáskodása” ami korábban bájosnak hatott, időközben idegesítővé vált. A számos helyen lecsücsülő moziban Scarlett Johanson pusztán dekorbaba, míg a cimbivonal csupán egy műbalhéval és humorkodó mondattal szolgál.

Jon Favreau rendező nem halmoz hibát hibára, a profi önismétlés dacára ez kevesebb lett (pl. a barnító krém foltjai Rockwell tenyerén némi kapkodásról árulkodik). Akció szempontjából a versenyautósdit, ami rögtön az első harmadban látható, nem sikerül felülmúlni, sőt a záró haddelhadd kifejezetten ötlettelen, nem beszélve arról, hogy kábé annyi feszültséggel jár, mint amennyivel Rékasi Károly visszatérése kecsegtet a Barátok köztben. A
comics-szos kikacsintások, mellékszálak befércelése, stáblista utáni felütés dacára, AC/DC túladagolást követően nem bántam, hogy vége. MÉH-be vele!

Ennél jóval szórakoztatóbb:

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Hol sírjaik domborulnak... a filmekben
Következő cikk Bon anniversaire Michel!

3 hozzászólás

  1. Avatar
    2010. május 5. szerda

    Jujj. 🙂 Nem félsz, hogy elsodor a népharag? :))

  2. 2010. május 6. csütörtök

    A szűk családi kör talán nem fog ezért a lámpavasra aggatni.:)

  3. Avatar
    kimball
    2010. május 6. csütörtök

    Egyet kell, hogy értsek Cheese-vel. Megbocsájthatalan egy ilyen műfajú filmnél, hogy a közepe ennyire leül. Nekem, sajnos csalódás volt, az első rész üde frissesége után………

Leave a reply

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..