Szellemíró – Kritika


Leírva nagyobb az ember, mint az életben

E heti kérdésünk: Egy Oscar-díjas rendezőnek házi őrizetben vagy egy elsőfilmesnek a nyakában lihegő producerrel nehezebb készre vágni egy filmet? A bulvárújságokig jutó igazságszolgáltatás még egyszer utoljára megtáncoltatta a nyugdíjas rendezőt, csakhogy saját bőrén tapasztalja egyik leggyakrabban boncolgatott tézisét, miszerint a bűn kortalan, és soha nem évül el.

Roman Polanski, az utolsó mohikánok egyike, közel hat évtizede hajózgat dagadó vitorlával a filmkészítés profitorientált kalózoktól hemzsegő tengerén. Magánéleti tragédiák, botrányok zátonyain átevickélve, 76 esztendősen is képes tisztelettel adózni a hetedik művészetnek, és ez azért megsüvegelendő.

Ewan McGregor alakítja a nevet sem kapó bérírót, kinek hírességek mondják tollba memoárjukat, ami majd sajátjukként kerül a könyvesbolt polcaira. Mostani alanya Adam Lang (Pierce Brosnan) brit ex-miniszterelnök, korábbi szellemíróját egy jótékony hullám segítette partra. Ideális alkotói légkör fogadja: mocskos függöny húztak az ég elé, jeges szél karmolja arcát, megkövült testőrök vizslatják mozdulatait. Egy hirtelen kirobbanó botrány végkép ellehetetleníti munkáját, és figyelme elődje rejtélyes halála felé terelődik. Az Isten látószögén kívül eső luxus szarkofágban napról napra vészterhesebb lesz a hangulat, mivel a láthatatlan ember váratlanul lábnyomokat hagy.

Az ATMOSZFÉRA párolgott el az utóbbi időben a moziból, és erre a Szellemíró nézésekor döbbentem rá. Eltűntek azok a tenyérizzadós, nyugtalanító, magunkban – Vigyázz követnek! Mindjárt benyit! – felkiáltást kiváltó thrillerek. Hol a vágást nem a hétköznapi élet tempója, hanem a rendező diktálja, amikor a vizuális trükknél izgalmasabb lehet egy elsárgult fotó vagy egy szúrós tekintet. Ebben rejlik Polanski tálentuma, a kisember nagy bábos. Maronett figurája McGregor, mégis vele együtt  rángat minket.

Alexander Desplat remeke méltó tisztelgés Hitchcock házi zeneszerzője Bernard Herrmann előtt.

 

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Mi így csináljuk, mert nem tellik Szentkirályira!
Következő cikk Otthon, édes otthon a moziban 1.rész

4 hozzászólás

  1. Avatar
    2010. július 19. hétfő

    Jó szöveg.

  2. Avatar
    Sydney79
    2010. július 19. hétfő

    Profi írás. Fizetnék is érte. Kár, hogy a vatikáni valutát nem mindenhol fogadják el… Pécsett még beváltják egy-két helyen. Hazavárunk! Syd

  3. Avatar
    JoeRed
    2010. július 20. kedd

    Hmm… felkeltetted az érdeklödésem, de ezt a filmet nem lánnyal kell megnézni

  4. Avatar
    balgul
    2010. augusztus 24. kedd

    Kit érdekel az “elrajzoltság szinte teljes hiánya”, meg hogy az “összeesküvés-elmélet pontosan annyi tanulsággal szolgál, amennyit az efféle sztorik már rég a fejünkbe vertek”. Ez a film jó döntés volt. És igen szépen szólt.

Leave a reply

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..