Nagy Feró 66. születésnapja alkalmából előszedtem a poros VHS-kazettáimat és bedigiztem nektek néhány MTV-archív felvételt a különböző Beatrice-koncertekről, kicsit a Filmmúzeum rovatunk zenei mellékágaként. Asszem most épp nem fut az a műsor, amiben ő zsűritag, különben biztos felköszöntenék őt este a kamerák előtt is. Idén amúgy jelent meg új Rice-album, félve vallom be, hogy még nem hallottam. Ezeket a számokat úgy válogattam, hogy nyilvánvaló legyen, amiről talán most már ritkábban esik szó, hogy a Beatrice milyen fontos szerepet is töltött be a magyar rock történetében. Ezzel együtt nem nosztalgiázni szeretnék, hanem fasza zenéket hallgatni, tegyél te is így! Feró, isten éltessen!
Az 1991-es album nyitánya a XX. század, merőben új hangulat. Ez a ki-tudja-meddig húzódó bevezető basszustéma, Hitler és Sztálin hangjával, ill. Lugosi Laci szinte atmoszferikus szólózása teljesen elüt a korábban megszokott punkoskodástól. Ez a felvétel ’90-es, kicsit még változtattak rajta a lemezig.
A Beatrice-koncertek számomra az ilyen betétek miatt is számítottak különleges élménynek. Feró már ’88-ban (talán korábban is) kíváló showmanként parodizálta az azóta is alkalmazott színpadi rockkliséket. A felvétel tanúsága szerint ebben Miklóska Lajos is partnernek bizonyult. A Bécsi Á fogalom, kérem szépen. 1988. május 1. Kertészeti Egyetem Klubja.
Sitke, 1991, emlékeztek, a Balázs Fecó szervezett ide minden évben segélykoncertet, gondolom mostanában már nem, bár ki tudja, na itt volt a Beatrice is, szintén felvettem a tévéből, hát naná! A dal pedig ismét klasszikus Rice, A kétezredik év felé, a refrént minden létező kormány idején elő lehet venni, 10 évesen egy újpesti lakótelepen tanultam meg, azóta is kedvenc! Az akkoriban sokszor előadott Kun Bélás intermezzo csak bevezető.
Ezt a dalt semmiképp nem szerettem volna feltölteni, mert bár akkor poénnak tűnt, valójában a 8 óra munkával indult meg a Beatrice a lakodalmas irányba. Viszont a ’91-es BS-koncerten vendég volt többek között Garas Dezső, akinek épp a “kibaszott világból” versszak jutott. Nem is bírta szegény artikuláltan kimondani 🙂
Lezárásként az Utálom az egész XX. századot album záróakkordjait hallgassuk meg (a koncerten nem az volt persze a vége), az Én is egy kicsit / Epilógus kettősét, amiben egyúttal a megjelent Mártha István vezette szimfónikusok is megfelelő szerepet kapnak. Ilyen formában direkt erre az egy koncertre remekül összekomponált változat. 1991 haver, hol van még a Metallica-féle S&M… :-).
UPDATE: Közben találtam még egy VHS-t, ezen a ’92-es BS-koncert van, ekkora nagyot fordult a világ, mert lelépett Lugosi, jött Vedres Joe meg Németh Gábor az ős-Bikiniből, illetve exkluzív vendégként a világhírű Angyal Tivadar, aki konkrétan erőszakot követ el a Lángosképűn.
No Comment