A kielégületlenség kora
Michael Fassbender kék szemei keresik a kontaktust az utazóközönségből kiválasztott nővel. Tekintete elsőre udvariasan távolságtartó, mintha engedélyre várna, ám a tényleges választ beelőzve, már továbbhaladt a célszemély combjára. Az éhes vágy arcot cirógatva indul útjára, de a következő percben őrülten tépi le a ruhát. Steve McQueen rendező előjáték gyanánt annyi erotikát csempészett két metrómegálló közé, amennyi egy húsz éve leoltott lámpák mellett szeretkező házaspárból már jócskán felháborodást váltana ki. Egy szexfüggőről azonban lehetetlen suttogva mesélni az álszenten pironkodó társadalomnak.
Brandon (Michael Fassbender) New York-i yuppie, majdnem mindennel bír, ami mostanság a siker fokmérője: zsíros állás, klassz lakás, boldog család helyett csupán csillapíthatatlan szexuális étvággyal rendelkezik. Párkapcsolatai aktustól aktusig tartanak, hotelszobáktól a sikátorig, ha kell fizet érte, máskor egyszerűen megoldja maga. Szüntelen kéjutazásaiba váratlanul belerondít a felbukkanó labilis lelkületű húgica, Sissy (Carey Mulligan) .
A Shame – A szégyentelen egy sokak által sziszegve letagadott, testnedvekkel beborított korkép. Romantikus hobbicsillagászként anno felállítottam egy elméletet, miszerint a Föld azért van mozgásban, mert lakosságának egyharmada egyazon pillanatban szeretkezik. Ebből a naiv képzelgésből azóta persze lejjebb adtam. Mindenki szokott maszturbálni, az ingyenes pornóoldalak sem véletlenül szaporodnak gomba módra. Előbb klikkelünk (beleértve engem is) egy „Rihanna villantott” mint a „megcsappant a császárpingvinek száma” címmel operáló cikkre.
Steve McQueen hőse valóban beteges mértékkel hajszolja a kielégülést, mégsem áll távol a XXI. századi átlagembertől. Ne felejtsük el, alapvetően ez társas élmény, többnyire kettőn áll a vásár, Brandon trófeái között számos az önként vállalkozó. Manapság a közmegítélés szemében a nemi érintkezések száma és a gyakori partnercsere egyet jelent a fiatalság forrásában való megmártózással. Az elköteleződés és a felelősségvállalás pedig ijesztőbb szavakká váltak a szifilisznél. Ez a műremek a cikkel ellentétben tartózkodik az erkölcsi moralizásától. Az emberi kapcsolatok miértjeire nem kreál alkalmi válaszokat, a múlt terhétől impotenssé lett testvéri viszony sem lesz agyon analizálva. Ezért megrendítő, amikor egy elcsépelt világslágeren keresztül lesz kiénekelve a legtöbb érzelem, Carey Mulligan angyali előadásában mozivarázs ötpercben.
Sean Bobbitt operatőr amszterdami sétáló utcákat idézően találja meg kamerájával a függönymentes ablakban egymásnak feszülő testeket. Az intimszféra megszűnik, a hörgő zihálás a tarkónkon érződik. A direktor úr nagyságát dicséri, hogy a film gépiessé váló közösülések és az abnormálitást súroló helyzetek dacára sem löki el magától a nézőt.
Michael Fassbender szexikonná és egyértelműen „A” kategóriás színészek közé emelkedett, s legkevésbé sem a hiányos ruházatának köszönhetően, míg Steve McQueen neve végleg önálló életre kelt.
Az Oscar megint abban a pillanatban vált értéktelen levélnehezékké, mikor az új évezred egyik legfontosabb moziját szégyentelenül elfelejtették. Bennünk viszont megült, ottragadt akár a szeretkezés utáni verítékcseppek a köldökben.
No Comment