Az a legnagyobb bajom a Marslakókkal, hogy nem elég szar. Még csak az sem. Mert az ilyen blogokon mocsár mélyére lehúzott realityk simán rázzák le magukról a fekáliát, amivel online dobáljuk meg, vagy le sem rázzák, csak elkenik magukon, esküszöm, ezeknek még jót is tesz. Addig is róluk beszélnek, a pronyó amelyik nézi mit sem törődik a kritikával, ha egyszer olvasni sem tud sms-nél hosszabb szöveget, az entellektüel bólogat, te meg én lájkoljuk a cikket, az ipar körforgásban van, isten őrizz, hogy Sebestyén Balázs ne csináljon műsort.
Csak hogy a Marslakók a közszolgálatira/ról indítja az inváziót, ahol szent kötelesség valamivel értékorientáltabban közelíteni a tartalmakhoz, illetve a legújabb kori felfedezés szerint, ha nincsenek legalább ímmel-ámmal közönségvonzó műsorok, akkor hiába mozgósítanak nagy erőket a tüntetésről tudósítók, hogy internetes mémmé váljanak, mert az ÉS szerzőin kívül a kutya nem fogja látni. Na lényeg, a lényeg, mielőtt elkalandozok Levédiáig, hogy a Magyar Televízió közönségével nem lehet csontra ugyanazt az ostobaságot megetetni, mint a kereskedelmi adók nézőivel, emezek már lemásztak a fáról és mérsékelten szofisztikált kinyilatkozásokat várnak el a nagy útjelzőtáblától. Ha itt is háromszor mondanák el ugyanazt a párbeszédet két perc eltéréssel, ahogy teszik azt a Jóban, rosszban nevű dologban (ti. a háttér-televíziózás jelensége miatt a szereplők rendre elismétlik a lényegi részeket, de a kutyának nem tűnik fel), akkor itt azért elhúzná a száját még ez a megerősödött középosztály is. Itt elég egyszer is, de azt artikuláltan, érthetően: “te is azt mondtad, ez nem oknyomozó újságírás”… “majd az ügyvéd elintézi…” A történet tehát unalmas, de nem akarok a számba venni egy pisztolycsövet, ahogy két gombnyomással jobbra ebben a műsorsávban igen. Ráadásul a forgatókönyv nem kényszeríti – legalábbis az első, vagyis pilot epizód alapján – a szereplőket olyan életidegen szituációkba, amelyek fájóan komikussá tennék szerencsétleneket (magyar akcióhőst komolyan véve én még nem láttam, sajnos), inkább egy olyan, ahamm, akár ilyen is lehet az újságírók élete jellegű gondolatot ébreszthet. Erre egyébként elsőre azt mondjuk, hogy egy frászt ilyen, hát miféle leleplező sztori az, hogy a valóságshow-sztár kivel dug, illetve hogy akivel igen, az tutira veszélyes hulladékkal mérgezi a játszótereket, mert hát hazug is, celebet is dug, meg pénze is van, rohadjon meg az ilyen. De az a helyzet, hogy nyiss ki egy lapot, simán el tudom képzelni, hogy valamelyik ilyen kommunikáció szakról is kibukott, éjszakai bár mosdójából a szerkesztőségbe beválogatott ribanc attól kezdi el rágni mobilját, ha leleplezhet egy csak neki fontos akárkit. Annyira nem sci-fi ez, mért, másnak meg a pelenkázás jön be.
http://youtu.be/q2wh61fTK3Q
Magyarul a Marslakók nyomokban valós elemeket is tartalmaz, bár most ugrik be, hogy valami kevert műfajról volt itt szó, konkrétan a szappanopera és a reality vadházasságáról, na most ennek fényében mindjárt visszavonom azt a kevés jót is, amit eddig leírtam, ha ezt értették alatta. De előtte még annyit, hogy a színészek sem olyan sikításra ingerlően ripacsok, mint a két konkurens (bár ezt még az MTV-nél sem gondolják így) sorozatban, nem hangzanak el eget verő blődségek és még csöcs is akad. Illetve volt ott valami elég ciki főmaffiózó pár percig, ő mondjuk elég rendesen eltévesztette a kontinenst. De sem arról nem győzött meg, hogy érdemes a továbbiakban követni, sem arról, hogy érdemes fikázni, szóval egy olyan hónap elteltével, ha valaki írna róla nekünk egy aktuálisat, azt megköszönöm, én továbbra is inkább erre a műsorsávra időzítem a kutyasétáltatást.
No Comment