Merida, a bátor – 2011 nyarán egy pillanatra belénk fagyott a szusz, amikor a Verdák folytatása Pixarékhoz képest igencsak alibi-formával koptatta a kerekeket – de most itt van a szép zöld gyep és a skótok hercegnője. Az asztali lámpás megastúdió megint bevilágít a bensőnkbe.
Szinte már (nem is csak szinte, hanem teljesen) közhely, hogy az egész estés számítógépes animáció bajnokai bármit csinálnak, mindig van benne annyi szív és szürke állomány, hogy a legegyszerűbb ötlet is simán kitölti az élményszerű játékidőt – mondom, ezért is volt megdöbbentő a tavalyi üresjárat. Azt most sem állíthatjuk, hogy a Pixar megcsinálta élete filmjét a Meridával, azonban olyan szépen lobognak azok a vörös loknik, meg gyönyörködtet a hibátlanul vászonra varázsolt táj, hogy ha nem lenne ezeken kívül semmi említésre méltó, már akkor is lelazult 
idegekkel távoznánk a multiplexből. De hát Mel Gibsonra mondom, van más is, például vicces skót karakterek – eredetiben akcentussal, a szinkronban akcentustalanul – az egyiket úgy hívják, Macintosh, micsoda meglepetés, főként, hogy a végén ajánlásilag is képbe kerül Steve Jobs. Na, de addig még lesz nemulass, íjak-nyilak, medvék, lovaglás és kardvillantás, örökmozgó hármasikrek, ám a prímet leginkább a tündérien és meghatásra alkalmasan összerakott anya-lánya történet viszi. A generációk közti szakadékok áthidalása zajlik most is, nem annyira izgalmasan, mint a Fel!-ben, de aki azt mondja, hogy nem tudja érdekelni, amikor a feleselős tinédzser és mamája egymásra meg a nagy tanulságra talál, hát az… Az ne nézze meg ezt a filmet.
A többiek viszont nyugodtan, a rajongók kétszer is – nem kell megijedni: igen, valóban Lola énekli magyarul a betétdalokat, de nincs vele semmi baj. Ezúttal a hang volt a döntő, nem csak a vivatévés celeb-státusz. Egyébként meg, csak hogy igazi kritikát is szolgáltassak, a vetítés után egy alig hatéves kissrác mondta meg a tutit a Merida, a bátorról: hogy olyan „babás” volt. Ami alatt a tolmácsként és kólacipelő segédmunkásként funkcionáló papa szerint azt kell érteni, hogy nem volt igazán kemény a mozi, mert még a medve se tudta megijeszteni a rettenthetetlen fiúcskát. De hát valahol igaza is van a tökinek: ha azt ígérik, hogy Skócia, meg mítoszok meg lidércfények, akkor legalább a maci durvulhatna rendesebben. Na kérem, drága korhatár bizottság, erre tessék sárga karikát varrni – ilyen az, amikor a célcsoport finom, popcorn-leheletű utalást tesz arra, hogy ki is itt az igazi főnök.
No Comment