Erwin Olaf-blokk az EuShortson
A színkavalkádban úszó rövidfilmfesztivál hétfő esti, Pipacs elnevezésű, (szerencsére) csak fél órás blokk kizárólag Erwin Olaf holland származású fotóművész mozgóképes kitérőinek szentelték a szervezők. Mivel ő az EuShorts legillusztrisabb vendége, olyan hype-ot kapott az eljövetele, mintha egy világsztárt köszönthetnénk. A fotográfia szakos kislányok és kisfiúk természetesen ezzel az elánnal üdvözölték a művészt, akiről a közönség oroszlánrésze talán most hallott életében először. A Toldi mozi nagyterme teljesen megtelt, Olaf bemutatkozott, majd csatlakozott a műélvezők táborához.
Mind a kilenc alkotás mindössze néhány perces volt, de mindegyikből pont elég volt annyi, amennyi. Na nem azért, mintha ne lettek volna velejéig professzionálisan megkomponált etűdök, amilyet akármeddig szívesen néz az ember, hanem mert a mondanivalójának tolmácsolásához pont ez az odaszúrós jellegű, impresszió-szerű néhány pillanat a legtökéletesebb csatorna.
A legszebb film talán a Bánat (Habár a „Grief’ nem tudom mióta jelenti ezt.) című munkája, amely a hatvanas évek Mad Men-stíljébe pozicionálva mutatja be az akkori amerikai kertvárosi élet viszontagságait. Rend, etikett, szigor és egy árva könnycsepp Kennedy hadvezér ördögi kivégzése után.
Szétvarrt arcú nők a jövő Párizsából, magas sarkúban focizó transzszexuális férfiak, fekete latex ruhában élő család, egy erősen közepes reklámfilm egy random holland Amazon-kamu weboldal számára és egy mature szex tematikájú etűd, amelyben a kívánatos, bár idősödő nő Olaf elmondása szerint saját maga képmása. Azt nem tudhatjuk, hogy a fiatal férfi zuhanyzása a való életben a fiatal lányokat jelenti-e, de ez talán nem is ránk tartozik.
http://youtu.be/KrqQZmhp3EA
Akár a szócsatában hirtelen felbukkanó lőfegyver, jött a Revans című művész pornófilm. Az, hogy a blokk 18 éven felülieknek szólt, kizárólag ennek a filmnek tudható be. Mellébeszélést félretéve konkrétan az történik, hogy néhány pornószínésznő, különböző segédeszközökkel kőkeményen megerőszakol egy férfit. Nem gondolom, hogy erről egyáltalán lehet beszélni, a vetítés után mégis megkísérelték a résztvevők.
Olafnak ugyanis az a szívfájdalma, hogy a pornóipar elvette a meztelenséget és a nemi szerveket a művészettől. Ma már nem lehet fasz, pina a populáris kultúrában és szerinte ez felháborító. Egyrészt ezért revans, másrészt mert a pornóban általában a nők vannak hasonlóan kiszolgáltatott helyzetben, és így akar kőkeményen visszavágni. Hogy ez mennyire abszurd gesztus egy jó bőrben levő férfitől, megint csak nem ránk tartozik. Viszont minden bizonnyal téved, amikor a revans eme formájának egyáltalán a szükségét érzi. Ugyanis kutatások egyértelműen kimutatták, hogy azoknak a nőknek a többsége, akik rendszeresen néznek szexfilmeket (igen, a nők jelentős része néz szexfilmeket) előszeretettel fogyasztják a hardcore-jellegű, kőkemény pornókat. Tehát az, hogy a nők (esetlegesen több férfinak) kiszolgáltatva tűnnek fel ilyen kontextusban, különösen preferált a női fogyasztók számára is.
A beszélgetés alatt Erwin Olaf ráerősített arra, amit talán filmjein is érezni lehetett. A meg nem értett alkotó szomorú hányattatásait, akinek a saját pénzéből kellett mozgóképes művészetet csinálnia. Mert elege lett abból, hogy az elmúlt harminc évben a holland művészet a tartalomról és nem a formáról szól, ő a forma mögé menekül, mert szerinte minden a forma. Talán kicsit túl direkt, túl szájbarágós minden, ami Erwin Olaf. Az egy dolog, hogy hülyének nézi a világsztárokat, de talán a közönségét nem kéne.
A közönségtalálkozó után mentőövként érkezett a Jameson saját mixere által előállított nyugtató-szérum, amely a “Pipacs” avagy az Erwin Olaf mini-koktél volt (minden EuShorts vetítés után az adott blokk színéhez igazodó shot-okat kóstolhattunk meg), amely talán elősegítette a (bi)szexuálisan felfűtött élmények feldolgozását.
No Comment