Tragic Boys


Magic Boys rendező: Koltai Róbert, főszereplők: Pindroch Csaba, Szabó Győző, Vinnie Jones, Michael Madsen,  magyar-angol-kanadai vígjáték, 90 perc, 2012

Az egész Magic Boys koprodukció alatt egyetlen kérdés járt a fejemben, hogy „Ezt most miért?”. Már a történet is abszurd – két magyar parasztfiú (Pindroch Csaba és Szabó Győző) egy véletlen folytán Londonban köt ki, mint táncos a helyi maffia vezér chippendale klubjában, természetesen hatalmas pénz reményében – de ezzel még nem lenne semmi baj lévén, hogy vígjátékról van szó, és egyébként is előfordulhat az ilyen, na.

Lényegében a történet végig Londonban játszódik, legalábbis a filmkészítői ezt az illúziót szerették volna kelteni azzal a három képkockával, ahol Hujberék épp a Temze partján bolyonganak háttérben a Tower Bridge-dzsel, vagy amikor a két főhőst végig furikázzák a londoni nevezetességek között. Valójában ezzel el is búcsúzott a film a brit fővárostól. A londoni szálloda – ahol a fantasztikus nyitójelent és a cselekmény fele is zajlott, meg persze ahova a két táncosjelölt is megérkezett – a kicsit szemfülesebbek számára azonnal felismerhetővé vált, hogy nem más, mint a budapesti Corinthia Grand Hotel, persze átkeresztelve ( Nyilván, ha egynél többször nézem meg a filmet, akkor több helyszínt is be lehetett volna azonosítani).

A karakterek mellett sem lehet elmenni szó nélkül. Kezdjük a két idecitált külföldi filmsztárral, Michael Madsen-nel (a.k.a. Terence a klubtulajdonos) és Vinnie Jones-szal (alias Jack Varga a rivális). Tény, ami tény az ő kiejtésükkel legalább nem volt probléma… Mindkét színész élt már meg szebb napokat, ki Tarantino, ki pedig Guy Richie keze alatt. Ezért sem értettem, hogy vajon mi késztethette őket arra, hogy részt vegyenek ebben a produkcióban, de valamiért megtették és kész. A szerepüket a film elvárásainak hellyel-közzel megfelelően eljátszották, párhuzamot pedig, ha lehet inkább ne vonjunk az őket híressé tett filmkarakterekkel. Bár kétségkívül volt egyfajta halvány „próbálkozás” a Magic Boys részéről, hogy azokat a figurákat idézze.

A két valódi táncost játszó Hujber Feritől és Nagy Sanyitól (akik helyére Pindroch és Szabó beugrott) nem igazán igényelt nagy erőfeszítést, annak eljátszása, hogy fogalmuk sincs semmiről. Hozták a figurát. Jamelia-val kapcsolatban csak annyit jegyeznék meg, a stábból bárki másról hihetőbb lett volna azt feltételezni, hogy pilóta. Inkább énekelt volna valamit a klubban.

A Magic Boys-t alakító két főhős nem tudta megmenteni ezt a filmet, kínosan erőltetett volt a szerencsétlenkedésük. A spanglizós jelenet sikerült egyedül hihetőre, igaz Szabó Győzőnek, ha valamit, akkor ezt nem eshetett nehezére azzá tenni.  A legnagyobb negatívum azonban mégis Koltai, az egész játékidő alatt azt vártam mikor szólal már meg végre magyarul és derül ki, hogy csak kamuból játssza azt, hogy tud angolul. Sajnos ez a megkönnyebbülés nem következett be, így kénytelen voltam elfogadni, igenis ő komolyan úgy gondolta, hogy a fantasztikus kiejtésével magának angol szerepet szán. Mondanám, hogy fapofával ültem végig, de egyes részek konkrétan fizikai fájdalmat okoztak, a záró jelenet pedig felülmúlhatatlanra sikeredett. A Sose halunk meg és a Szamba, bizony már csak távoli emlék, enyhén szólva sem vetkőztem ki magamból a röhögéstől.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Az Anna and the Barbies új klipje
Következő cikk Az Affleck-akció

No Comment

Leave a reply

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..