Felszabadítási kísérlet


Lincoln amerikai-indiai történelmi film, 150 perc, 2012, rendező: Steven Spielberg, szereplők: Daniel Day-Lewis, Tommy Lee jones, Sally Field, Joseph Gordon-Lewitt. kh: 12

A Titanic elsüllyedt, a D-napon a szövetségesek partra szálltak, az Apollo 13 legénysége visszatért. Ugyanez a helyzet a 13. alkotmány kiegészítéssel. Tudjuk, hogy elfogadták, mégis elmegyünk – ha elmegyünk – a moziba és megnézzük hogyan.

A filmből csak közvetve derül ki, miért is nem szereti elnökünk és követői a rabszolgaságot, ha a valóságot vesszük alapul, maradjunk annyiban, hogy az emberbaráti szeretet ebben a legkevésbé játszott közre. A jogászkodó politikus és a politizáló jogász figurája váltogatják egymást, miközben megtudjuk, hogy Lincoln egy nagy gyerek volt furcsa gondolatokkal a fejében. Apaként, férjként, elnökként mindenkit az őrületbe kerget maga körül, mégis a többség feltétel nélkül szereti, mert ugyan ki tudna egy ilyen emberre haragudni. Miközben folyamatosan játssza az idiótát a helyzet komolyságához egyáltalán nem illő beszólásaival és történeteivel, olyan zsenialitásról tesz tanúbizonyságot, melyről előtte és utána is csak nagyon kevesen. Nagyon nehéz kihozni a sodrából és amikor már semmi értelmes dolog nem jut az eszébe, a vitát elintézi azzal, hogy én vagyok az Egyesült Államok elnöke, Ti pedig kedves barátaim mind bekaphatjátok. És igaza van.

Az alkotmány módosításához kétharmados többségre van szükség. Mivel ez nincs meg, elkezdődik az ellenzők meggyőzése és a hezitálók megpuhítása. Van itt minden, a jövedelmező pozíciók felajánlásától a másik fél személyes tragédiájának kihasználásáig. A módszerek a szavazatok megvásárlásra azóta sem változtak. A film tulajdonképpen arról szól, hogy egy nemes cél eléréséhez milyen messze lehet elmenni a nemtelen dolgokkal. Mivel ez elnökünkhöz nem lenne méltó, a piszkos munkát természetesen mások végzik.

Bár a végső döntés meghozatalához nagymértékben hozzájárult, az éppen zajló polgárháborúról kevés képet kapunk, nem is ez a film célja. Kissé hatásvadász, bár nekem tetszett az a jelenet, melyben a déli küldöttség tagjait sokkolja az egyenruhás feketék látványa.

A filmben van egy jelenet, mely talán sokaknak fel sem tűnik. Ebben Lincoln kisebbik fia egy pintyekről szóló érdekes írásra hívja fel bátyja figyelmét. Annak ellenére, hogy az 1959-ben kiadott Fajok eredetében egy árva szó nem esik a pintyekről, vélhetően erre történik az utalás. (Darwin egy korai munkájában valóban írt a pintyekről, igaz akkor is csak annyit, hogy a pintyek tök egyformák és tök ugyanazt csinálják mind, így azok tanulmányozása merő időpocsékolás.) Ez volt az a kor, amikor a tudomány ezeréves falakat kezdett ledönteni. A kegyelemdöfést az 1871-ben kiadott, Az ember származása és a nemi kiválasztás adta meg, mely szerint a majomtól származunk. Bizony, bőrszínre való tekintet nélkül. (Megint más kérdés, hogy egy néhány éve végzett felmérés szerint az USA-ban a lakosság nagyobb része hisz a teremtésben, mint az evolúcióban. Felelőtlenség lenne ezt a buzgó vallásosságnak betudni, egyszerűen arról van szó, hogy a lakosság nagyobb része még életében nem találkozott azzal a szóval, hogy evolúció.)

Tény, nem rágják a szánkba a történetet és az előzményeket, a film ennek ellenére nem csak az amerikai történelem ismerőinek és kedvelőinek szól. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden hangnak és képkockának létjogosultsága van a filmben, összességében azonban minden a helyén van, a két és fél órát végig lehet ülni twitterezés és facebookolás nélkül is. A kép, a hang, a zene, a színészi játék és a rendezés nekem mind bejött, Tommy Lee Jones pedig egyszer elmosolyodik.

Ja, és senki ne lepődjön meg, a film végére a rabszolgák felszabadulnak. Ez nagyjából azt jelenti, hogy mostantól szabad emberként dolgozhatnak cselédként vagy mehetnek a háborúba.

A filmben fel is teszik a kérdést a kétkedők Lincolnnak, hogy mi lesz a rabszolgák felszabadítása után. Mivel lelövik, érdemben már nem nagyon tud a dologgal foglalkozni. Nos, 1866-ban fogadták el azt a törvényt, mely szerint minden az USA-ban született ember megkapja az állampolgárságot. A törvény előtti egyenlőséget a 14. alkotmány kiegészítés teremti meg 1868-ban, a feketék szavazati jogát pedig a 15. alkotmány kiegészítés biztosította 1870-ben. Az átállás nem ment egyik pillanatról a másikra, bár a feketéket számos jog illette meg, szigorú szabályok szerint élték az életüket és fehér emberekkel csak ritkán érintkezhettek. A faji elkülönítés hívta életre az amerikai polgárjogi mozgalmat, a faji elkülönítés megszüntetésére irányuló törekvések a Klu-Klux-Klánt. 1964. július 2-án Johnson elnök aláírta a Polgárjogi Törvényt, mely tiltotta  a faji, nemi, vallási vagy nemzeti hovatartozás alapján történő hátrányos megkülönböztetést. Ez persze továbbra sem oldotta meg a kérdést.

Azt, hogy Lincoln mekkora dolgot vitt véghez az alkotmány kiegészítéssel abból is láthatjuk, hogy az USA-ban inkább halomra lövik egymást, mintsem hogy a fegyverviseléshez való jogukról lemondjanak. Mert az benne van az Alkotmányban. Amit még a vadnyugati állapotokra írtak.

És hogy a két fekete katonának a film elején mennyire lett igaza? Bár a második világháborúig a feketék külön alakulatokban harcoltak, mégsem kellett 100 évet várni ahhoz, hogy valaki közülük az ezredességig vigye, ugyanis idősebb Benjamin O. Davist 1940-ben a szárazföldi erők tábornokává nevezték ki. Fia 1954-ben az Egyesült Államok Légierejének első afro-amerikai tábornoka lett.

Volt értelme a harcnak? Volt.

Volt értelme megnézni a filmet? Volt.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk R2D2 magassarkú avagy a Star Wars a hölgyeké is!
Következő cikk Körkérdés: Mit csinálsz Szemle helyett?

No Comment

Leave a reply

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..