Rossz szomszédság


Free-Neighbors-2014-Movie-Picture-Wallpapers

Rossz szomszédság (Neighbors)rendező: Nicholas Stoller, szereplő(k): Seth RogenRose ByrneZac EfronDave Franco, Christopher Mintz-PlasseLisa Kudrow, Hannibal Buress, amerikai vígjáték, 96 perc, 2014. (16)

A Rossz szomszédság alapsztorija azért telitalálat, mert a legtöbb ember nagyon is könnyen tud azonosulni a főhősök problémáival. Elég csak végigpörgetni a közösségi oldalakat, és hamar kiderül, hogy mindnyájunknak van legalább egy darab idegesítő szomszédja, aki vasárnap hajnalban nekifog falat fúrni, vagy mondjuk úgy gondolja, hogy több Modern Talkingot kellene hallgatnunk, ezért csutkán üvölteti egész nap. Amennyiben nincs ilyen szomszédod, nos, van egy rossz hírem: a szomszédaid rettenetesen gyűlölnek téged. Akárcsak főhőseink, a frissen szülővé avanzsáló Mac (Seth Rogen) és Kelly (Rose Byrne) Radner szomszédságába költöző egyetemi klub tagjait, különösen elnöküket, Teddy Sanders-t (Zac Efron). Miután Teddy-ék mindennap hatalmas hangzavarral végigbulizzák az éjszakát, és sokadig kérésre sem hajlandóak lehalkítani a zenét éjfél után, Mac-ék kihívják a rendőröket, ami viccesen gyerekes és szórakoztatóan kegyetlen háborúhoz vezet a szomszédok közt.

Rossz szomszédság

A gegek közt pedig egy fokkal mélyebbre ás a film, mint az átlag komédiák – ahogy az Apatow-brancs tehetségesebb tagjaitól ezt már megszokhattuk. A film igen komolyan megindokolja a túlzásba vitt csatározás okát, a tudatos motivációkról kiderülnek, hogy valójában tudatalatti motivációk. Míg Radnerék kapuzárási pánik folytán veszik túlságosan is komolyan a dolgot, addig Teddy kapunyitási pánik miatt. Utóbbi valószínűleg nálunk sokkal relevánsabb és aktuálisabb téma, mint a kertvárosi Amerikában, viszont becsülendő, hogy ilyesmiket boncolgat egy tépős Hollywood-i komédia. Egyetlen problémája ennek a mozinak, hogy egyrészt a felvetett témáit nem kezeli annyira mélyen, hogy túlfeszítse kereteit . Ez alapvetően nem is lenne igazán nagy probléma egy ilyen típusú és stílusú mozi esetében, viszont annyira érzékenyen és okosan sem, mint mondjuk a Superbad, a Felkoppintva, vagy éppen a 40 éves szűz, így a legjobb hasonszőrű Apatow-produkciók szintjét nem tudja elérni.

Viszont néhány kétesebb mozi után ismét villantottak valami kifejezetten jót, ugyanis kétségtelen, hogy a film végig teljesen szórakoztató, képes kiváltani néhány hangos röhögést is, és úgy összességében kiemelkedik a kortárs vígjátékok középszerűségben és ötlettelenségben dagonyázó posványából.  Persze a film humorának befogadásához szükségeltetik kellő nyitottság is, ugyan nem döntöget tabukat, de akik nem vallják azt, hogy a világon bármi lehet vicces a megfelelő kontextusban és tálalásban, azok valószínűleg fogják húzni a szájukat néhány húzós jeleneten. Viszont Nicholas Stoller kiváló rendezésének hála az prosztóbb poénok is viccesek, a színészek pedig brillíroznak a keze alatt. Rogen megint kvázi ugyanazt játsza, de még mindig jól, Byrne bizonyítja, hogy napjaink egyik legprofibb komikája, Zac Efron megvillantja a vicces oldalát, alakításával pedig valószínűleg újabb lépést tesz afelé, hogy végleg maga mögött tudhassa eddigi pályáját beárnyékoló gejl tinisztár múltját. A mellékszerepekben pedig olyan, a nagyobb közönség számára még ismeretlen tehetségeket találni, mint pl. a zseniális Broad City című sorozatban feltűnt Hannibal Buress.

8/10

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Ha a Csillagok háborúját Tarantino rendezte volna
Következő cikk Godzilla és ami mögötte van. Volt.