Demóna – kritika


DemónaDemóna (Maleficent), rendező: Robert Stromberg, szereplők: Angelina Jolie, Elle Fanning, Sam Riley, Sharlto Copley, Juno Temple, Imelda Staunton, amerikai fantasy, 97 perc, 2014. (12)

Sleeping Beauty Gothic Edition

Angelina Jolie szarvakkal a fején is sokkal szexibb, mint Magdi anyus babos kendőben. Csipkerózsika a gonosz tündér szemszögéből.

Az elmúlt években a fantasy kezdett egyet jelenteni a klasszikus mesékből készült Disney rajzfilmek élőszereplős ámokfutásával. Csipkerózsika (máshol csak simán alvó szépség) története addig terjedt szájhagyomány útján a franciáknál, míg egy Charles Perrault nevű úriember 1697-ben papírra nem vetette. 100 évvel később a német Grimm testvérek a szerzői jogokra fittyet hányva kisebb változtatásokkal sajátjukként írták le a mesét, hogy aztán 1890-ben az orosz Csajkovszkij balettet, majd 1959-ben az amerikai Disney rajzfilmet készítsen belőle. Addigra már mindenki nevet kapott, a jótündérek száma pedig háromra csökkent.
Tim Burtonre várt volna a feladat, hogy az éppen esedékes feldolgozást elkövesse, de végül az eddig látványban, díszletben és vizuális effektekben utazó, többszörösen díjazott Robert Stromberg ült a rendezői székbe. A történetért a Disney háziírója, Linda Woolverton felelt. Régóta tudjuk, hogy Angelina Jolie élénk érdeklődést mutat mások gyerekei iránt, ez a Demónában sincs másként.
Ezúttal Múria nem hivatalos uralkodójaként vet szemet gyerekkori játszópajtása, az időközben királlyá koronázott Stefán (a magát még mindig az Elysium zsoldosának képzelő Sharlto Copley) király lányára, Aurórára (a kisebbik, de ugyanolyan tehetséges Elle Fanning). Stefán minden korábbi ígérete ellenére elárulja Demónát, ezért az gonosz tündérré változva, magát Auróra keresztanyjának kiadva jól megátkozza a gyermeket. Aurórát a három infantilis jótündérre bízzák, akikbe annyi anyai ösztön nem szorult, mint Godzillába. Valamilyen csoda folytán mégis eléri a meséből ismert életkort (kislányként Brangelináék Vivienne nevű lányát láthatjuk), de sorsát nem kerülheti el.
Demóna
Mivel Stromberg az Avatarért és az Ózért kapott Oscart, senki ne lepődjön meg azon, hogy Múriát elsősorban a Pandoráról és Smaragdvárosból bevándorolt lények lakják. A látvánnyal nincs is gond, a szereplők is vannak annyira jó színészek, hogy feltalálják magukat, de ártani semmiképpen nem ártott volna, ha valaki instrukciókkal látja el őket a forgatás alatt. Szerencsére van nekünk egy Hollónk (azért H, mert ez a neve) is (Sam Riley), aki azontúl, hogy vicces, mindenféle állattá át tud alakulni, de szabadidejében leginkább holló. A történet sajnos több sebből vérzik, akárcsak Auróra ujja. A kivégző producerként is közreműködő Jolie énekel is, szerencsére ezt nem acting közben teszi.
A Demóna olyan, mint a Lego, megvesszük a gyereknek, aki aztán – különböző indokokkal – soha nem játszhat vele. A Disney ráadásul az egyik legdögösebb színésznővel kedveskedett az apukáknak. Hogy mi is a fantasy? Mai szemmel nézve a gyerekfilmnek túl felnőttes, felnőttfilmnek túl gyerekes alkotás. Hogy megérte-e elsőfilmes rendezőre 200 milliót bízni? Mások szerint igen. Mire ezeket a sorokat leírom, a film már vissza is hozta az árát. És még csak most jön hozzánk. Bátrabbak a 10 évvel fiatalabb Lea Seydoux-t is választhatják, aki beleszeret a borotváját és torokfertőtlenítő cukorkáját elhagyó Vincent Casselbe. Szomszéd terem balra.

10 6

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk A Szépség és a Szörnyeteg - kritika
Következő cikk Készen állsz Helenre?