Sylvia Kristel
készült Jean Arcelin írói közreműködésével
Jaffa kiadó, 2014.
309 oldal
Első megjelenés 2006-ban. Magyar fordításban először 2014-ben.
Kendőzetlenül
„- Mi a fenét keres itt Emmanuelle? Még csak nem is színésznő…”
Képzeljünk el valakit, akinek 18 éves korában jön meg az első vérzése, aki felnőtt fejjel válik meg az utolsó tejfogától, vallásos nevelésben részesül, a tanítói pályát választja, szemérmes, minden férfiben az apját keresi és egyáltalán nem akar szexszimbólum lenni.
Bessel Kok, holland üzletember (a Nemzetközi Sakkszövetség elnöke és a Karlovy Vary-i filmfesztivál fő szponzora) 2005-ben kereste meg Sylvia Kristelt és vette rá, hogy némi apanázs fejében írja meg az idősödő holland színésznő történetét. Az életrajzi könyv 2006-ban jelent meg Franciaországban, magyarul most először olvasható.
A történet az utrechti Hotel de Commerce-ből indul, melyet a 9 éves Sylvia szülei vezetnek. A bentlakásos iskola mindennapjai össze sem hasonlíthatók a szállodáéval. Szülei elválnak, a szállodát anyjával és testvéreivel együtt el kell hagynia és az apja által vásárolt lakásba költöznek. Sikeresen leérettségizik, de a tanítóképzőt otthagyja. Munkát keres, pincérnőként nem válik be, ezért titkárnőnek áll.
Egy szépségversenyre kíséri el barátnőjét, mikor felfigyelnek rá. Párizsba utazik, de francia nyelvtudás hiányában nem kap filmszerepet. Ettől kezdve sokkal tudatosabban készül a színésznői pályára (később négy nyelven beszél folyékonyan), Amszterdamba költözik és minden lehetőséget megragad, hogy végre reflektorfénybe kerüljön. Szállást keresve megismerkedik a nála 24 évvel idősebb belga íróval, Hugo Clausszal, akivel egy időre összekötik az életüket és közös gyermekük is születik. Megnyeri a Miss TV Europe versenyt és végre megismerik a nevét. Két filmszerep után jön az Emmanuelle, amit évekig játszanak a francia mozik, végül 9 millióan látják.
Mikor kapcsolatuk Clausszal megromlik, Sylvia elkezdi kiélvezni a sikert. Autók, ruhák, ékszerek, utazások, cigaretta, fotózások, filmek, festészet, alkohol, kokain, terhesség, elvonó, vetélés, tánc, házasság, nászút, válás, szappanoperák, végrehajtók, xanax, rák. És férfiak. Sok férfi. A legtöbbjük lábtörlőnek használja, a teste, hírneve és pénze kell. És hogy elmondhassák, megvolt.
Több mint félszáz alkotásban szerepelt, ezek közül csak néhány jutott el hozzánk. Legismertebb szerepében soha nem tudta megmutatni színészi képességeit és amikor beszél, akkor sem őt hallhatjuk (nem csak a szinkronosban). A harmadik résznek (1977.) ő adta a Goodbye Emmanuelle címet, de ezzel számára még nem volt vége. A negyedik részben (1984.) is láthatjuk, de fiatalkori énjét már a svéd Miya Nygren alakítja. Az ötödik és hatodik részben nem szerepel, de a hetedikben (1992.) ismét feltűnik. Ami ezt követi, az már inkább a vicc műfajba tartozik, lesz fekete Emmanuelle, kannibálos, vámpíros és sci-fi Emanuelle is és általában így hívják a ZS kategóriás meztelen nős filmek főszereplőit is.
Kristal szívesen szabadult volna Emmanuelle-től, de valahányszor beszélgetős műsorokba hívták, a végén mindig ennél a szerepnél kötöttek ki. Mikor vagyonából kiforgatták, szívesen mondott igent ezekre a meghívásokra, hiszen jól fizettek.
Kevés ember kereste a társaságát minden érdek nélkül, ők kisebb-nagyobb megszakításokkal élete végéig mellette maradtak. Szülei elvesztése után a fia jelentette az egyetlen örömöt az életben. Sokan vették körül, de igazából magányosan és boldogtalanul halt meg 60 évesen, 2012-ben, Utrechtben, szélütés következtében.
A könyvben őszintén vall az érzéseiről, félelmeiről, kapcsolatairól, szerepeiről és a függőségéről. Kicsi a világ. Legutolsó tévéfilmjét (The Swing Girls – 2010) Osvárt Andreával forgatta, ahol Andrea édesanyját játszotta.
A világsláger még Gergely Róbert előtt
