Viktória


Viktória

Viktória – A zürichi expressz (Viktoria: A Tale of Garce and Greed), rendező: Men Lareida, szereplők: Farkas Franciska, Nagy Zsolt, Stefanovics Angéla, Pölöskey Erika, Csercsa Elemér, svájci filmdráma, 88 perc, 2014. (16)

Kemény valuta

Oktatófilm a külföldi munkavállalásról. Nyelvtudás nélkül az élet szopás. A svájci gazdaság motorja a kielégült állampolgár. Senki ne lepődjön meg, ehhez a kielégüléshez nekünk, magyaroknak rengeteg közünk van.

„Aki kurvának áll, ne csodálkozzon, ha…” A Viktória báját az adja, hogy az előbbiekre szinte minden képkockánál rácsodálkozik. Teszi mindezt úgy, hogy a film több száz igaz történet alapján készült. Viktória (Farkas Franciska) a Práter utca környékén él egy összkomfortos lakásban, ahol mindenkinek saját heverője van. A megfelelő engedélyek birtokában a Boráros téri aluljáróban árulja igazolt származású portékáját a NAV-hoz online kapcsolódó pénztárgépen keresztül. A korrupt közterület felügyelők állandó vegzálása miatt mégis úgy dönt, inkább Svájcban próbál szerencsét, ahol ugyan nincs kolbászból a kerítés, de legalább lesajnálnak minket. Zürichbe érve a szobatársa, ViktoriaBlondie (Stefanovics Angéla) tárt karokkal fogadja, hiszen nem csak a kuncsaftokon fognak osztozkodni, hanem a rezsin is. A madame (Pölöskey Erika) egy tünemény, mivel maga is aktívan űzi az ipart, abszolút átérzi a lányok problémáját. A stricije (Nagy Zsolt) tök jó fej, kizárólag azért veszi el a pénzét, hogy Toblerone részvényekbe fektesse.
Arra vagyok kíváncsi, vajon miben tér el a több száz lány saját története. Az itthoni körülmények nagyjából hasonlóak. Kint Zürichben nappal alszanak, éjjel dolgoznak, szabadnapjuk, magánéletük nincs. Legfeljebb a motivációjukban lehetnek különbségek, de akárhogy is nézzük, mindig ugyanoda lyukadunk ki, a pénz miatt vannak ott, önszántukból, senki nem kényszeríti erre őket (a kényszer- és luxusprostituáltakkal a film nem foglalkozik, így vegyük a látottakat mintának). Ráadásul az egészet elintézi azzal, hogy „a WC pucolástól is felfordulna a gyomrod, de nem keresnél vele ennyit”. Na tessék.
A film nem foglalkozik a probléma gyökereivel, nem keres felelősöket és nem ad megoldást. Dokumentál, de azt is úgy, hogy nem tudja eldönteni, miként tegye. Fogadjuk el, hogy ez egy dráma, akkor viszont én vagyok neveletlen, hogy ennyit „mosolyogtam” rajta. Aztán a végén ott a bumm. Hát szabad ilyet csinálni? Akiket a Viktória mellbe vághat, azok talán maguk a svájciak, de ha tényleg így van, akkor álszentebbek, mint hittem. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a szereplők megmentik a filmet. Imádtam őket. Szabó Simon, mint tapló zöldséges. Besírsz.

6/10

 

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk A séf
Következő cikk David Fincher (1992-2014)