A séf – kritika


chef_movie_stillsA séf (Chef); rendező:  Jon Favreau; szereplők:  Jon Favreau, Sofía Vergara, John Leguizamo, Emjay Anthony, Robert Downey Jr.,  Scarlett Johansson, Dustin Hoffman; színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 114 perc, 2014 (6)

Aki kicsit is rajong a filmekért, szívesen ül be egy filmsztárokkal telezsúfolt „szerzői”-filmre.  S ha csodát nem is, de általában azért egy kedves filmet kap. Ezúttal sincs ez másképp.

Jon Favreau-nak volt egy álma. Filmet készíteni a főzésről. Arról ahogyan ő főz. Lehetetlen azt mondani, hogy nem áll jól neki: az első képtől kezdve elhisszük, ez a fickó tudja hogyan kell rapidban vágni az uborkát. Összegyűjtött maga köré egy rakás filmsztárt, a főnökét Dustin Hofman, az étterem menedzserét Scarlett Johansson alakítja és így tovább.  Minden összetevő adott, valami igazán különleges is kisülhetne a dologból, de valahogy mégsem sikerül.  A legtöbbször nem sikerül.
A rendezéssel nincs semmi gond (ha rosszmájúak akarnánk lenni, azt mondhatnánk, hogy egy gyakorlott kelet-európai rendezőasszisztens fél kézzel megrendez egy vígjátékot, akárki legyen is a rendező), valahogyan az alapokból hiányzik valami. A történet nem elég feszes,  a dialógusok sem a legjobbak, a dramaturgia még a kommersz vígjátékívet is nehezen követi, poénból is elfért volna vagy tízszer ennyi. Olyan vígjátkszínészekkel, mint Sofia Vergara – akit nem véletlenül jelöltek eddig négyszer Golden Globe-ra, reméljük jövőre megkapja – , vagy a csupán egyetlen jelenetre feltűnő, de abban is zseniális Robert  Downey Jr . jóval több gegszituációt várunk egy ilyen filmtől. Talán egy jobb forgatókönvvel és ugyanezzel a szereplőgárdával sokkal jelentékenyebb alkotás is készülhetett volna.

Persze ha lemorzsoljuk a csodákkal kapcsolatos elvárásainkat, rájövünk, hogy A séf egy nagyon kedves családi film. Sugárzik róla a pozitív energia, és biztos vagyok benne, hogy aki beül rá mosolyogva hagyja majd el a mozitermet.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Lavina
Következő cikk Viktória