Csillagok között (Interstellar) rendező: Christopher Nolan, szereplők: Matthew McConaughey, Anne Hathaway, Jessica Chastain, Wes Bentley, Casey Affleck, Michael Caine, színes, magyarul beszélő, amerikai-angol sci-fi, 169 perc, 2014 (12)
A Mementóval megbolygatta az unalmas lineáris történetmesélést, vért pumpált a Batman szériába, most pedig leforgat egy olyan sci-fit, ami már rég nem megy a művészi impotenciájuk miatt speciális effektek és dollármilliók mögé bújó elődeinek.
Nolan filmjei többnyire az emberi természetet mutatják be, erre most az űrhajózásról készít filmet? Az előzetes csak tovább sodort afelé, hogy mellényúlt. Az emberiség kinőtte a Földet és kénytelen új otthont kell keresni. Cooper (Matthew McConaughey) pilótaként leszázalékolt farmer, aki megtalálja a NASA állomását egy gravitációs anomáliának köszönhetően, aztán kiválasztják arra, hogy repüljön a Szaturnusz mellett keletkezett féreglyukba. Tudtam, hogy a fordulópont a filmben a féregjárat elérése után következik be. Rendben. 
Az eddigi tapasztalatok alapján mit vártam? Emmerich-féle űrlényeket, akik majd az egész bolygót leseprik Los Angelestől Tokióig minden látnivalóval együtt. Egy Spielberg által teremtett kedves kis űrlényt, aki majd hazatelefonálva segít nekünk, vagy gyilkos tripodokat. Esetleg Camerontól látott kéklények baromságát vagy a Halálosztót az idegenekkel karöltve.
Végül teljes meglepetés ért, hiszen azt kaptam, amit ezek az előző nevek már rég elfelejtettek, hogy mennyire csodálatos dolog moziba járni. Nem kell a CGI örvény, sem a 4D ahhoz, hogy egy film olyan élményt nyújtson, ami után még évekig beszélni fogunk róla. Amely eléri azt, hogy addiktívan újra, és újra lejátsszuk a hozzá komponált muzsikát, mert fel akarjuk, idézi azokat az érzéseket, amiket a látottak váltott ki belőlünk.
A rendező úgy lök minket is az ismeretlenbe, ahogy a főszereplőit. 
Nem tudván hová tart a történet, feszülten figyelünk, ahogy a 2001: Űrodüsszeiában se tudtuk kiszámítani a végkifejletet. Nem hiábavaló a hasonlat, hiszen, aki látta Kubrick mesterművét, az a film nézése közben felismerhet jó néhány utalást.
Nolan aktuális problémákkal tűzdeli tele a történetet egy távoli jövőben. Ilyen például a történelemhamisítás, a mezőgazdaság fontossága az űrkutatással szemben, a prioritás kérdése a saját családunk és egy magasabb eszme között. Persze ezekről alkotott véleménye vissza is köszön a vászonról
A párbeszédek ismét hangsúlyosak, egy pillanatra sem hatnak sablonosnak vagy esetleg erőltetettnek. A fanyalgók szentimentalizmussal vádolják majd, ugyanis Nolan eddigi filmjeivel ellentétben jóval hangsúlyosabbak a családi szálak, bár ez is csupán azt szolgálja, hogy a nézőt még jobban beránthassa a mozi hangulatába fordulópontoknál. Egyik kisebb hibája is ebben mutatkozik meg, ugyanis fellelhető több, a történet érdekében feláldozott jellemfejlődés, ami a szőrszálhasogatóknak természetesen újabb felület a támadásra.
Ennek ellenére boldogan elsiklok ezen szépséghiba felett, egy olyan világ felé, amibe a sajtóvetítésen léptem be. Kedves olvasó, neked is csak azt javaslom, hogy tarts velem!
