Körberajzolva (Je fais le mort), rendező: Jean-Paul Salomé, szereplők: François Damiens, Géraldine Nakache, Lucien Jean-Baptiste, Anne Le Ny, francia vígjáték, 104 perc, 2013. (16)
Szereptévesztés
François Damiensnek jól megy mostanában, 2011-ben és 2014-ben is César-díjra jelölték. Ebben a filmben viszont egy olyan színészt alakít, aki korábbi sikerei miatt elszáll és már senki nem hajlandó dolgozni vele.
Jean Renault (François Damiens) – aki nem Jean Reno – utolsó munkáját is elveszti, mert a korai sikerein képtelen túllépni és ezzel mindenkinek az idegeire megy. Az állástalan színész addig kérleli a munkaügyi központ ügyintézőjét, amíg az nem talál neki egy testhezálló feladatot. A rendőrség újra elővesz egy már lezárt gyilkossági ügyet, ezért hősünk az Alpokba utazik három napra, hogy eljátssza az áldozatot. Bár az eset rém egyszerűnek tűnik, Jean már az első munkanapján gyanút fog, talán mégsem úgy történt minden, ahogy azt korábban hitték. A kirendelt bírónőnek (Géraldine Nakache) ez az első komoly ügye, így a korábbi krimijeiből nagy rutint szerzett és amúgy sem szerény Jean kezdi átvenni az irányítást, újabb konfliktushelyzetet teremtve.
A filmről az Uránia mozi kávézójában beszélgettem a rendezővel. Salomé a Libération napilapban olvasott egy interjút egy színésszel, innen az ötlet, minden más saját. Úgy gondolta, hogy ez a téma csak vígjátékként működik, így a film 2/3 részben vígjáték és csak 1/3 részben krimi.
Renault karakterét nem kifejezetten Damiensre írta (ezzel rögtön rám is cáfolt), de ott volt a lehetőségek között, női főszereplőként pedig Nakache neve is felmerült. Végül mindketten örülhettek, mert régóta szerettek volna együtt dolgozni. Helyszínként egy külvilágtól elzárt alpesi kis falu illett a legjobban a témához, fontos volt a titokzatos hangulat. Az atmoszférát tekintve a Fargo és a Twin Peaks volt az alap, Pascal Ridao operatőrrel ilyen és hasonló filmeket néztek (már csak a helyszín megválasztása miatt is). Damiens alakítása nagyon szórakoztatta, egyébként teljesen véletlen, hogy éppen egy olyan színészre esett a választás, akinek most éppen jól megy. A történet tulajdonképpen egy metafora, az állástalan, de rutinos színész válik rendezővé, miközben a rendőrség bénázik, a bírónő pedig úgy viselkedik, mint egy tapasztalatlan, elsőfilmes rendező.
Salomé végezetül elmondta, hogy sok olyan színészt ismer, mint Renault. Ahogy ő látja, ez a probléma főként a férfiakat sújtja, van olyan, aki öngyilkos is lett emiatt. Ellenpéldának az 56 éves Lambert Wilsont hoztam fel, aki A házibuli folytatódik óta folyamatosan a felszínen van. „Nos igen, ő az, akire Renault hasonlítani akar.”
A Körberajzolva (más országokban Halottat játszva vagy Egy eset kettőnek) egy jópofa vígjáték, néhol egészen merész, de kiszámíthatósága és egyszerűsége az egyébként szórakoztató párbeszédek és színészi játék ellenére is átlagossá teszi.
