
Az élőzene ünnepe
A Balaton Methoddal a hónap elején már találkozhattak a magyar könnyűzene szerelmesei az Akvárium klubban tartott teltházas premiervetítésen, de aki lemaradt volna, most a mozikban is találkozhat az első, magyar, közösségi finanszírozással létrehozott filmmel.

Egyértelmű volt azonban, hogy egy ilyen volumenű projekt nem maradhat folytatás, vagy grandiózus lezárás nélkül. Az alkotók tehát 2014 tavaszán gyűjtésbe kezdtek, hogy a nézők közreműködésével alkothassanak meg egy egész estés filmet. Nemzetközileg már nagy hagyománya van a „crowdfunding”-nak, azaz a közösségi finanszírozásnak, itthon mégis nagyon kis számban adódnak sikeres kampányok – a Balaton Method mégis sikerrel zárult. Az aktív követőtábornak köszönhetően időben összegyűlt a film elindításához szükséges 10 000 euró, és a rendkívül pozitív sajtóvisszhang hatására hamarosan több nemzetközi cég is a projekt mellé állt támogatóként, lehetőséget adva arra, hogy egy igazán nagyszabású film szülessen.
Zene és Balaton – két dolog, amely valamilyen szinten mindnyájunkat összeköt. Gyerekkori, családi nyaralások, gólyatáborok, első szerelmek, a felnőtté válás csendes tanúja a Balaton, egy közös pont a kollektív magyar tudatalattiban. A megtestesült retro, mégis mindig aktuális, így tökéletes helyszínül szolgált a film leforgatására.
A filmben szereplő húsz zenekar között, olyan országosan ismert nevek mellett, mint a Quimby, Akkezdet Phiai, Supernem, Soerii és Polek, Subscribe és Punnany Massif szerepelnek talán kevésbé ismert, de rendkívüli minőséget képviselő, feltörekvő bandák is. Ilyenek a Fran Palermo, Jónás Vera Experiment, Hó Márton és a Jégkorszak, Kamikaze Scotsman, Dirty Flow Band, Grand Mexican Warlock, Bin-Jip, az Elefánt, Both Miklós és a Napra, valamint a 2014-ben legígéretesebb felfedezettként ünnepelt Middlemist Red. Az igazán egyedi hangszerelésről olyan zenészcsoportok és kórusok bevonása gondoskodott, mint a Honvéd Férfikar, a Gödöllői Szimfonikus Zenekar, a Gizella Női Kar, a Talamba Ütőegyüttes, vagy épp a Bajza Utcai Általános Iskola diákjai.
A végeredmény pedig hűen tükrözi a befektetett munka fáradtságát – a film utolérhetetlen lett. A 90 perces filmben szereplő 17 videoklip mindegyike egyedi, izgalmas koncepciókra van felépítve, gyönyörűen fényképezve, technikai bravúrokkal fűszerezve, gondosan összerakott dalcsokorként tálalva.
A néhol szürreális, sokszor abszurdan humoros, komikusan grandiózus jelenetek egy valószínűleg sokunkban megbúvó álomvilágnak tükröződései, az élőzene örömének vizuális megtestesülései. A profin megkoreografált képek és az élő felvétellel járó spontaneitás kettőssége őszinte bájjal közvetíti az alkotás élményét, egy olyan élethű képet mutatva a Balatonról, amely sosem köszön vissza képeslapokon.
A klipek közötti pihenőül a forgatás alatti pillanatképek szolgálnak, közös italozások, együtt éneklés, viccelődés – hétköznapi jelenetek, rendkívüli kisfilmek közé ágyazva. Szükség is van ezekre a rövid megállókra, sőt, valószínűleg jót tett volna a filmnek több ilyen jelenet beékelése, ugyanis a klipek befogadása figyelmet és elmélyülést igényel. Az ebből a koncentrációból való rövid kiszakadás frissítő hatású, mely egy egészestés film alatt elengedhetetlen.
A befogadás kérdése a forgalmazás szempontjából is fontos, hiszen a készítők nem titkolt szándéka fesztiválokon, kertmozikban való turnézás mellett gimnáziumi vetítések szervezése is. Egy ilyen filmélmény egyértelműen pozitív hatással lehet a sok helyen gyengélkedő médiaoktatásra, remek inspiráció a könnyűzene és film világa iránt érdeklődő fiatalok számára.
A március 26.-án induló art mozis vetítésekre is mindenképp érdemes elmenni, hiszen egy hiánypótló filmről van szó – egy igazi szerelemprojekt a Balaton Method, ami az alulról építkezés iskolapéldája. A közönség tette lehetővé a megszületését, a film pedig minden percével meghálálja ezt a bizalmat.



