Az Ő nevében


az-o-nevebenAz Ő nevében (W imie… / In the Name of), rendező: Malgorzata Szumowska, szereplők: Andrzej Chyra, Mateusz Kosciukiewicz, Maria Maj, Maja Ostaszewska, lengyel filmdráma, 102 perc, 2013. (16)

Vágy és vezeklés

A mélyen vallásos Lengyelországban állami támogatással készülhetett film egy papról, aki csupa olyan dolgot képvisel, amit egy mélyen vallásos ember elítél. Malgorzata Szumowska dokumentumfilmesként már a kilencvenes évek végén jelentős fesztiválsikereket könyvelhetett el, első és második nagyjátékfilmjéért (Szczesliwy czlowiek, Ono) az év európai felfedezettje jelölést kapott az Európai Filmakadémiától 2000-ben és 2005-ben. A hazájában (is) töretlen népszerűségnek örvendő rendezőnő idén az Ezüst Medvét hozta el Berlinből a Cialo című filmjével. Most 2 évvel ezelőtti mozija jutott el végre hozzánk. Berlinben Arany Medvére jelölték, a legjobb nagyjátékfilmnek járó Teddy-díjat megnyerte.

Az-o-nevebenSzumowska kedvelt témái a lengyel társadalom és az emberi kapcsolatok. Mivel az egyén a társadalom része, ezt a kettőt nem is nagyon érdemes szétválasztani, jó példa erre Az Ő nevében is.
Adam atya (Andrzej Chyra) igazi kincs. A hívek imádják, mert a prédikációi után nem megy el a maradék életkedvük és a vak is látja, hogy milyen jól bánik a problémás srácokkal. Egy igazi hippi, aki farmerban és pólóban jár, és ha a helyzet úgy kívánja, táncol, cigit szív vagy sört iszik Áldozatos munkáját, sikereit az elöljárói is elismerik. De akkor mit keres a világvégi lengyel kisfaluban? Mivel ő maga erről nem szívesen beszél (csak skype-on a testvérével), megindulnak a találgatások, Adam atya biztosan rossz fát tett a tűzre, ne adj isten homoszexuális. Ami azt illeti, ebben mindenkinek tökéletesen igaza van, ám Adam atya igaz hívőként ellenáll a kísértésnek, visszautasít mindenfajta közeledést és ő maga sem kezdeményez.  Pedig ami azt illeti, elég nehéz dolga van. A srácok apjukként tekintenek rá és bizony gyakran becsúszik egy-egy ölelés, érintés, ráadásul tanító társának unatkozó felesége is bepróbálkozik nála. A nehéz sorsú fiúk az agressziót és a gyengédséget is egymáson vezetik le, minden testi, lelki, szellemi szükségletüket a másikon, a másikban élik ki. Ebben a szűk közösségben Adam atya olyan titkoknak lesz tudója és őrzője, melyek a legrátermettebbeket is próbára tennék, így egyáltalán nem elítélhető módon, a nap végén bezárkózik, és az alkoholban keres vigaszt.
Minden okunk megvan rá, hogy – előzetesen – ezt higgyük, de a film egyáltalán nem egyházellenes, nem vádol és nem ment fel senkit, elsősorban az Adam atya lelkében lejátszódó folyamatokra koncentrál, aki a múltat maga mögött hagyva 21 évesen választja a papi hivatást. A mélyen vallásos lengyel társadalom nem nézi jó szemmel a homoszexualitást, van valami groteszk abban, hogy éppen a katolikus egyház berkeiben talál menedéket, megértést, éppen a katolikus egyház fogadja el őt úgy, ahogy van, a hibáival együtt. Egyrészt a homofóbia magvait a katolikus egyház hintette el az emberek fejében, másrészt ha homoszexualitására fény derülne, akkor a sztereotípiákra ráerősítve ezzel a kétkedőknek kedvezne. Ezt a csatát minden nap meg kell vívnia, amihez az alkohol mellé a sokkal egészségesebb futást választja és a híveknek is ez utóbbi ajánlja gyónás gyanánt. A hite áll szemben saját gyengeségével, a nemkívánatosnak nyilvánított homoszexualitásával.
A klasszikus és a modern zene váltakozik, miközben fontos szerephez jut a csend is. Közeli képek váltakoznak távoliakkal, mint ahogy a nagyon direkt jelenetek azokkal, melyek csak sejtetni engedik a történéseket. Mindezek hatásosan és művészi módon érzékeltetik az atya lelkében dúló harcot. Lukasz, az érzékeny fiú (Mateusz Kosciukiewicz, aki a rendezőnő 13 évvel fiatalabb párja) azonban mindent felforgat, és amikor már azt hisszük, nem érhet meglepetés, a film utolsó néhány képkockája arra késztet minket, hogy újragondoljunk mindent, amit eddig láttunk.

10_7

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Minden ami Mad Max
Következő cikk A hét röhögései (86.)