Csillagok háborúja: Epizód VII – Az ébredő Erő


Csillagok háborúja Epizód VII  Az ébredő ErőCsillagok háborúja: Epizód VII – Az ébredő Erő (Star Wars: Episode VII – The Force Awakens); rendező: J.J. Abrams; főszereplők: Daisy Ridley, John Boyega, Harrison Ford, Adam Driver, Oscar Isaac, Peter Mayhew, Carrie Fisher, Lupita Nyong’o, Domhnall Gleeson, Andy Serkis, Anthony Daniels;  amerikai space fantasy; 135 perc; 2015 (12)

Az Első Rend a lelke mindennek

Vége a Star Wars cikktrilógiának a Hetedik Soron: a figuragyűjtésről szóló írásunk után következett az eddigi hat film kivesézése, benne meglehetősen kritikus hangvétellel, már ami a prequeleket illeti, most pedig a VII. epizód recenziójával zárjuk dömpingünket. Igyekeztünk nem lelőni semmit (ezt megtették helyettünk már sokan mások), úgyhogy csak annyit jegyeznénk meg elöljáróban, hogy Az ébredő Erő a legjobb Star Wars film A Jedi visszatér óta. Ez spoiler?

sw7-008El kellett jönnie annak a pillanatnak, amikor George Lucas kezéből kivették a játékszerét. Nem lehetett egyszerű ügy, hiszen a Star Wars az ő gyermeke, azt csinál vele, amit akar, és az utóbbi időben sajnos azt is csinált vele, amit akart. Mondjuk, az nem is helyes kifejezés, hogy a játékszert elvették tőle, ő maga adta oda, illetve el, önként, tízszámjegyű összegért dollárban. A Disneynél meg az volt a feladat, hogy visszaállítsák a rendet a galaxisban. Nem kis misszió, mármint felnőni a régi filmekhez, és elfeledtetni a prequeleket. J.J. Abrams nem is merte vállalni először a feladatot, de aztán meggyőzték. Kétkedő pedig akadt bőven, a Star Wars-t milliónyi, ha nem milliárdnyi rajongó sajátította ki magának, és követelte vissza a régi színvonalat, lényegében évtizedeken keresztül, hiába. A szinte lehetetlennek tűnő küldetés végül, úgy tűnik, sikeres véget ért. De talán nem is ez a legnagyobb bravúr.

Ami a leghihetetlenebb ebben az internet-uralta, villámgyors információáramlásos világban, hogy egészen a bemutató pillanatáig titokban maradtak a filmmel kapcsolatos infók, spoilerek, leleplezések. Pletykák persze akadtak, némelyiknek volt alapja, némelyiknek nem, de a titkok valahogy megőrződtek, és elég volt a premier előtti pár napban kikapcsolni a kommunikációs csatornákat, illetve néhány befolyásos ismerőst rádumálni, hogy semmiképp ne mondjon el semmit, még annyit se, hogy szerinte jó-e a film vagy sem.

És akkor most jön a neheze: spoilermentesen kritikát írni Az ébredő Erőről. Talán azzal nem nagyon haragítunk magunkra senkit, ha azt mondjuk, hogy nekünk tetszik. Abrams és társai sokkal jobban tisztelik a régi trilógiát, illetve a rajongókat, mint maga Lucas – ezért is fogadták fel szaktanácsadónak a prequelgyűlölő Simon Pegget, aki még egy kis szerepet is kapott a filmben, valamilyen szörny maszkja mögé bújva (állítólag még sok ilyen láthatatlan cameóra került sor, elsősorban a rohamosztagosok páncéljába bújtak nagynevű sztárok, például a híres zenei producer, Nigel Godrich). Ha az ember jó sokszor látta a régi trilógiát, akkor rengeteg apró visszatérő dolgot (tárgyakat, díszletdesignt, stb.) fedezhet fel, szóval minden arról árulkodik, hogy a rendezés egy old school rajongó kezébe került. Visszatérnek a régi trilógia sztárjai, a megszokott karakterekként, és itt van a Millenium Falcon, de ez persze már az előzetesekből kiderült.

leia soloAz ébredő Erőben az a jó, hogy a bő két órányi időtartama pillanatok alatt elröppen, úgyhogy már lehet is menni megint a moziba repetázni, de hát ki is lenne képes minden apró részletet elsőre megfigyelni. Mondjuk, Abrams műve az előzményfilmekhez képest egyáltalán nincs túlzsúfolva mindenféle szir-szarral – pont a napokban néztem meg az Új reményt, és az tetszett benne nagyon, hogy nem rohangál benne mindenféle hülye teremtmény a háttérben, nincs semmi feleslegesen túlcicomázva. Abrams ezt a hagyományt is követi, ráadásul nem csak a CGI-ra hagyatkozik, hanem visszatérnek a tradicionálisabb effektek is, időnként megbújik egy-egy szolidan adagolt poén, az pedig örömteli, hogy az új színészek jól állják a sarat (az előzetesek kapcsán többször is kritizált John Boyegára egyáltalán nem lehet panasz). Egyedül az új gonoszt, Kylo Rent, vagyis Adam Drivert nehéz egy kicsit megszokni, de hát nem könnyű a kétméteres szuszogógép nyomdokaiba lépni. Amit még fontos megemlíteni, az az, hogy bizonyos képsorok láttán majdhogynem remake-érzése van az embernek, több komplett régi jelenetsor megelevenedik új formában, például a legendás Mos Eisley-i kantin is megkapja az újkori hasonmását.

Hogy azért ne csak ömlengjünk, jöjjön két olyan dolog, amivel kevésbé lehetünk elégedettek. Egyrészt úgy tűnik, hogy hiába győzte le a Felkelés a Birodalmat A Jedi visszatér végén, a Köztársaság továbbra is egy meglehetősen diszfunkcionális képződménynek tűnik, valamint jóval kevésbé épkézlábnak a Birodalom örökébe lépő Első Rendhez képest. A másik furcsaság pedig a Jedi kiképzéssel kapcsolatos. Amíg az ún. galaktikus fénykorban a Jedi növendékeket már kiskoruk óta tréningezték, addig később Anakin Skywalkernek elnézik, hogy már tíz éves, Luke-ot meg huszonévesen veszi Yoda a kezelésébe, és mindössze pár nap van a kiképzésére. Az új filmben pedig már tréning nélkül tudnak egyesek meglehetősen hatékonyan fénykardozni.

Csodát persze ne várjunk, illetve az maga kisebbfajta csoda, hogy ez a film elkészült, ráadásul nem is akárhogy, valamint hogy semmi nem szivárgott ki róla, többet között egy olyan fordulat sem, amiről még nagyon sokat fognak beszélgetni geekek és nem-geekek. A lényeg, hogy Az ébredő Erő visszahozta a kúlságot Lucas evangéliumába, ezen sorok írójának pedig az a legkellemesebb meglepetés, hogy kifejezetten várja a következő Star Wars filmet. Már csak másfél év, és itt is van.

10_8

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk A sztárok és a Twitter (2.)
Következő cikk Cowboyok

1 Comment

  1. […] Teljes cikk olvasása az HETEDIKSOR.hu-n… […]