Pofázunk és végünk Miamiban – kritika


Pofázunk és végünk Miamiban Pofázunk és végünk Miamiban (Ride Along 2), rendező: Tim Story, szereplők: Olivia Munn, Ice Cube, Kevin Hart, Tika Sumpter, amerikai vígjáték, 101 perc, 2016. (16)

Családban marad

Kevin Hart sikeresen vette az akadályokat a rendőr akadémián, ezért a sógorjelölt Ice Cube magával viszi Miamiba nyomozni, hogy ne legyen láb alatt az esküvői előkészületeknél. Az első rész egyetlen hétvége alatt annyi pénzt hozott a konyhára, hogy a stúdió már a magyarországi bemutatóval egy időben döntött a folytatásról. A rendelkezésre bocsátott magasabb összeg főleg a látványban köszön vissza.

Pofázunk és végünk MiamibanEgy rajtaütés során az atlantai rendőrség egy pendrive boldog tulajdonosa lesz, ám annak tartalmához csak a rosszfiúk hackere fér hozzá. Ő szerencsére van annyira szerény (idióta), hogy felfedi személyazonosságát. A.J. (Ken Jeong) valahol Miamiban bujkál, James Payton nyomozóra (Ice Cube) vár a feladat, hogy megtalálja őt és felgöngyölítse az ügyet. Húga, Angela (Tika Sumpter) az esküvőjére készül, vőlegénye kezd egyre elviselhetetlenebb lenni, ezért arra kéri Paytont, vigye magával Miamiba a srácot. Ben Barber (Kevin Hart) az első részben még egy középiskola biztonsági őre volt, azóta már elvégezte a rendőr akadémiát. Payton teljesíti Angela kívánságát, bár elsődleges célja az, hogy eltántorítsa Barbert a rendőrhívatástól (már az első rész is ekörül forog). Egyrészt tényleg úgy érzi, hogy nem az ifjú titánnak való ez a szakma, másrészt – mert valójában arany szíve van – húgát szeretné megóvni egy esetleges veszteségtől. A nyomozás során Miami egyik köztiszteletben álló polgárára, Antonio Pope-ra (Benjamin Bratt) terelődik a gyanú, aki bőkezűen támogatja a rendőrséget is, így gyakorlatilag érinthetetlen. Nem mindenkit hatnak meg az adományok, a behízelgő mosoly és a drága öltöny, a fiúk segítségére siet a helyi rendőrség üdvöskéje, Maya (Olivia Munn) is, aki nem csak jól ismeri a terepet, de kellően elszánt és edzett is. Barber jelenléte rengeteg életveszélyes helyzetet teremt mind mások, mind saját maguk számára is.
A komédiás Kevin Hart hazájában töretlen népszerűségnek örvend, nálunk is egyre ismertebb. Még nem említeném egy lapon a Chris Rock, Chris Tucker, Eddie Murphy hármassal, de az irány jó. Talán a 163 centis magasságát nem kéne ennyit emlegetnie, hiszen nőni már nem nagyon fog. Az egykori gangsta, Ice Cube rendőrként és bűnözőként is számtalanszor bizonyított már, mindezt úgy, hogy a szemöldökén kívül mással még nem nagyon láttam játszani. Azzal viszont az érzelmek teljes skáláját fel tudja vonultatni, olykor még a szája szélét is meggörbíti ehhez.  Kettejük között működik a kémia, látszik, hogy a közös forgatás minden percét élvezték (reméljük, ez a negyedik résznél is megmarad). Ken Jeong annyira megfogta a karaktert a Másnaposokban, hogy el sem akarja ereszteni, mi mégis szeretjük.
A rutinos öreg róka – lelkes zöldfülű páros még a mozinál is régebbi felállás, a plusz itt annyi, hogy leendő rokonokról van szó. A másik dolog, amire a film erősen épít, Barber videójáték mániája. Ezek ma már annyira valósághűek (gondoljunk csak az ezeken gyakorló kommandósokra és autóversenyzőkre pl.), hogy életünk kockáztatása nélkül durvább helyzetekbe kerülhetünk, mint a legkeményebb zsaruk a nyílt utcán. Fegyverek, taktikák, autós üldözések stb., ilyen még a rendőr akadémián sincs. Minden mást láttunk már valahol. Igazából már maga a helyszín is előrevetíti a cselekményt, mert ha Miami, akkor menő verdák, kikötői lövöldözés a konténerek között bújócskázva, szexi rendőrnők, üldözés autóval, hajóval és jet skivel, üzletembernek kinéző drogbárók, robbanások stb.

Egy kicsi Halálos iramban, egy kicsi Bad Boys, egy kicsi minden más. A látvánnyal nincs is baj és külön köszönet azért, mert a filmben egyetlen egyszer sem bukkan fel a híres MIAMI felirat, repülő sem repül el fölötte és hőseinket sem veszi körbeforogva a kamera. Pedig már azt hittem, hogy mindez kötelező, nélkülük nincs forgatási engedély. A film ugyan nem váltja meg a világot, de a nevetés garantált. Rengeteg akció, félreértés, bénázás és menő duma. A viccfaktort tovább emeli a szinkron, amit szóviccek formájában kapunk meg és úgy pörög, hogy az ember csak kapkodja a fejét.

10_6

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Fincherből sosem elég
Következő cikk A hét röhögései (122.)