Viharlovagok - kritika - A Hetedik Sor Közepe

Viharlovagok (The Finest Hours), rendező: Craig Gillespie, szereplők: Chris Pine, Eric Bana, Kyle Gallner, Holliday Grainger, amerikai filmdráma, 117 perc, 2015. (12)

Hajó a vége

Az Egyesült Államok Parti Őrségének emlékkönyvébe a Disney írt bele rózsaszínen fogó illatos tintával. A Pendleton tartályhajó legénységének megmenekülése a bajtársiasság és bátorság legszebb példájával áll elő, de mi van akkor, ha a minden akadályt legyőző szerelem is helyet kér magának a sztoriban?

Képzeljük el, hogy a Titanic jéghegynek ütközik, de csak az egyik fele süllyed el, DiCaprio és Zane mentőhajón érkeznek, de nem a parton izguló Winslet miatt nem szívlelik egymást, hanem valami tök más dolog miatt. A második világháború idején épült 10 és félezer tonnás, valamivel több, mint 150 méter hosszú Pendleton tartályhajó a New Orleans-Boston útvonalon 1952. február 18-án egy szélviharban kettétörik Cape Cod-tól délre. A 41 fős legénységből 8-an vesznek oda, akik mind az elsüllyedt orr részben voltak. A tat rész csodával határos módon a víz felszínén marad, kormányzás nélkül azonban a viharos szél korbácsolta hullámok szeszélyének van kitéve, a vízbetörések miatt pedig félő, hogy még a mentőcsapat megérkezése előtt elmerül. Mivel a Fort Mercer tankhajó is kettétörik a közelben, a parti őrség chathami bázisának parancsnoka, Daniel Cluff (Eric Bana) az egyetlen rendelkezésre álló járművet, egy 4 személyes, 11 méter hosszú CG-36500 motoros mentőcsónakot küld ki Bernie Webber (Chris Pine) vezetésével. Miközben a mentőhajó a roncs feltételezett helye felé halad, a túlélők mindent megtesznek azért, hogy a Pendleton tat részét kormányozhatóvá tegyék, és az elkerülhetetlen elmerülést elodázzák. Bár kezdetben ódzkodik tőle, vezetőjük Ray Sybert (Casey Affleck) lesz, aki mindamellett, hogy hihetetlen kreativitásról tesz tanúbizonyságot, a hajó legutolsó csavarját is ismeri.
Az Egyesült Államok Part Őrségének leghíresebb mentőakciója 65 éve várt a megfilmesítésre, amiből a Disney nemes egyszerűséggel családi mozit csinált. A Kevin Costner és Ashton Kutcher főszereplésével 2006-ban bemutatott Hullámtörők megmutatta, hogy Egyesült Államok Parti Őrsége nem a lekvárok gyülekezőhelye. Bár a cselekmény kitalált, valós elemeket emel át, a Viharlovagok ellenben valós történeten alapul és Disneylandből emel át bizonyos elemeket. Casey Sherman és Michael J. Touglas izgalmas könyvét a The Fighter – A harcos Oscar-jelölt forgatókönyvírói vették kezelésbe.
A reklámokról a filmekre átnyergelt Craig Gillespie számára a Plasztik szerelem (2007) a legígéretesebb rendező jelölést hozta (a forgatókönyvírónak pedig egy Oscar-jelölést), nem kapta el a gépszíj, mert ezt csak a Frászkarika (2011) és Az egymillió dolláros kéz (2014) követte. Legújabb alkotásában a klasszikus katasztrófafilmek varázsából szeretett volna valamit visszaadni több-kevesebb sikerrel. Chris Pine, Eric Bana, Casey Affleck, Ben Foster, John Ortiz és a többiek túl jó színészek ahhoz, hogy a CGI és a 24 fokos víz megtörje ezt a varázst. A Borgiákban rendszeresen levetkőző, általában kosztümös mozikban feltűnő, 155 centi magas angol tünemény, Hollyday Graniger a modern nőt hivatott megtestesíteni, aki nem szereti, ha a pasik mondják meg, mit csináljon. Az esküvőjére készülő Webber kedvesének megjelenése fenekestül forgatja fel a bázis életét, ezzel együtt anya kap egy nagyon szép szerelmes történetet. Apa könnybe lábadt szemekkel tiszteleg eme bátor férfiak emléke előtt, akik nem ismerték a félelmet és minden körülmények között feltalálták magukat. A gyereknek pedig ott van a kaland, és az izgalom, ahol mindenki olyan szépen hal meg, mint Bambi anyukája. Ugyanezen okokból kifolyólag barátnős mozizásra is tökéletesen megfelel.

A Viharlovagok megpróbál mindenkit kiszolgálni és ebből a szempontból tisztességesen helyt áll, de mint tudjuk, olyan nincs, hogy valami mindenkinek jó. Végül éppen ezek a kompromisszumok lesznek azok, melyek miatt a romantikus katasztrófafilmek népes táborát gyarapítva nem tud kiemelkedni onnan. A 3D tök felesleges, néhány jelenetet leszámítva egyáltalán nem érvényesül.