Aurora Borealis – Északi fény – kritika


Aurora Borealis – Északi fény, rendező: Mészáros Márta, szereplők: Törőcsik Mari, Tóth Ildikó, Törőcsik Franciska, Ladányi Jákob, magyar dráma, 104 perc, 2017. (16)

Békében születtek, lelkükben mégis ott dúl a háború

Mészáros Márta új filmje, az Aurora Borealis – Északi fény,  fontos témát jár körbe, de a megvalósítást valószínűleg sokan fogják kicsit öregesnek és tévéfilmszerűnek találni.  

A falun élő idős asszonynak, Máriának (Törőcsik Mari) egy nap cirill betűvel írt levelet kézbesít a postás, melynek felbontása után eszméletlenül esik össze. Bécsben élő jogász lánya, Olga (Tóth Ildikó) és unokája, Róbert (Ladányi Jákob) azonnal a kórházba sietnek, ahol az orvos csak annyit közöl, Mária kómában van, de bármi megtörténhet. Miközben anyja élet és halál között lebeg, Olga megpróbálja kideríteni, mi is történt valójában és ennek során egy egyáltalán nem egyedi, ugyanakkor szégyellt és eltitkolt (a másik fél részéről tagadott) XX. századi történet elevenedik meg a nézők szeme előtt. Az ötvenes években járunk, a fiatal Mária (Törőcsik Franciska) és az arisztokrata származású Ákos (Wunderlich József) szerelme csak úgy teljesedhet be, ha Ausztriába szöknek, ezzel elindítva az események megrázó, rideg és kegyetlen sorát, láncolatát.

Amióta világ a világ, a megszálló/felszabadító hatalmak katonái és a helyi lakosság közötti viszonyt a győztes “mindent visz”, illetve a “jaj a legyőzöttnek” attitűdök jellemzik. A második világháborúban és az utána következő „békeévekben” milliószámra történt erőszak, de születtek gyermekek szerelemből és érdekből is. A dolog akkor sem volt egyszerű, ha mindkét fél közös beleegyezésével történt, mert ilyenkor gyakran a hazaárulás vádja érte utol a szerelmeseket. A mindkét szülő, vagy apa nélkül felnövő nemzedék magában hordozta, hordozza ezt a szégyenteljes titkot és van, ahol még mindig nem lehet erről nagy nyilvánosság előtt beszélni.

Talán nem véletlen, hogy a film cselekménye részben Bécsben játszódik. Mária elhallgatott, magába fojtott múltja megannyi titkot és fordulatot rejt, a teljes történet szinte krimiként rakódik össze, ahogy előkerül egy-egy újabb levél, rajz, dokumentum, vagy vallomás. A főszerep egyértelműen Törőcsik Marira íródott, aki úgy viszi el a hátán a filmet, hogy a játékidő jelentős részében egy ágyban fekszik becsövezve. Fiatalkori énje, Törőcsik Franciska a legtehetségesebb fiatal magyar színésznők egyike és bár külsőre hasonlít a fiatal Törőcsik Marira, játékáról ugyanez nem mondható el, mert teljesen máshogy jó és emlékezetes – még egyszerűségében is, szerelmes fruskaként is arisztokratikusabb, finomabb, törékenyebb. Tóth Ildikó nagyon fegyelmezetten alakítja a céltudatos, precíz, a ranglétrán egyre feljebb lépkedő jogászt, akinek az egész létezése válik egy nagy kérdőjellé, ahogyan haladunk előre – pontosabban visszafelé – a cselekményben. Az olyan mellékszereplők, mint Cserhalmi György, Leslaw Zurek, Antonio de la Torre, Czinkóczi Zsuzsa, Hary Prinz, Bereczki Zoltán vagy éppen Fekete Ernő üde színfoltjai a filmnek.

Ha van gyenge pont, az Ladányi Jákob, akit legszívesebben újraszinkronizálnék, annyira nincs élet a hangjában. A zeneválasztás szokatlan, de egy idő után rájön az ember, hogy igenis illik a filmhez, ráadásul nem is akármikor szólal meg.
Egy Mészáros Márta filmet kapunk, ami fontos dolgot mesél el női sorsokon keresztül, az ő szemével láttatva. Nem merész, nem forradalmi, még a nemi erőszak is úgy történik, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva, de valóban fontos és gondolatébresztő. Kíváncsi voltam, mert elsőre valóban eladja a történetet, ezért kétszer néztem meg és próbáltam odafigyelni az apró részletekre, finomságokra. Működött.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk La La Land 2049
Következő cikk Jude Law szemüvegben és ballonkabátban az új Woody Allen film forgatásán