The Mechanism 1. évad – Kritika


The Mechanism (O Mecanismo), készítő: José Padilha, szereplők: Selton Mello, Caroline Abras, Enrique Diaz, brazil dráma és krimisorozat, 41 perc, 1 évad, 2018. 

A Narcos producerének új Netflix-es sorozata szintén valóságon alapuló sztorit dolgoz föl, de itt határozottan több a fikció. Korrupciós ügyekbe keveredett politikusok, nagyvállalatok és befektetők után nyomoz több éven keresztül egy csapat rendőr, hogy valami olyat tegyenek, ami Brazíliában ritka: igazságot.

A Mechanism nyolc részen keresztül próbálja néha saját szereplőit is meggyőzni ebben a kicsit politikai drámában arról, hogy van értelme pár nyomozónak az egész karrierjét feltennie egyetlen ügyre, ami pénzügyi és politikai nagyhatalmakat dönthet meg az országban. José Padilha neve a Narcos óta nem hanyagolható és igazi felüdülést jelent, hogy a valamilyen szinten klasszikusan, nagyon realisztikusan és autentikusan ábrázolt sorozat Brazíliavárosban játszódik, ami ugyanolyan nagyhatalmú településnek tud tűnni, mint a minden második sorozatnak otthont adó New York például. Képileg full kihasználták a lehetőségeket és nem akarták elamerikanizálni a helyszíneket. Ebbe a hibába sok sorozat esik bele, de amúgy is köztudott tény, hogy a korrupciós botrányok elég jellemző keresztjei az országnak.

A történetet narrálós stílusban mutatják be, amihez az szükséges, hogy a főszereplő nyomozó jelentős karizmával bírjon és ez az első részekben még nem hiteles, nem tűnik valóságosnak a szokásos, kisebb kattanással felruházott rendőr szerepe, akinek ez az ügy még a saját családjánál is fontosabb. A nyomozók kisebb csapatában viszont vannak hatásos karakterek, akik szerencsére nincsenek sokan és hihetően működnek a képernyőn. A sztori részről részre izgalmasabb és egyre mélyebb rétegeket kapargat. Az, hogy egy politikus korrupt, már senkit nem hat meg, a sorozat szereplői egy ennél sokkal komplexebben felépített hatalmi piramison próbálnak felkapaszkodni, hogy annak minden szintjén kiszűrjék a maga bűnöseit. Ehhez nyilván baromi ötletesnek kell lenni és néha a rohadt nagy szerencse is szükséges ahhoz, hogy a nyomozás tovább folytatódhasson és ne tudják olyanok leállítani a botrányt, akiknek a keze elég messze elér. A folyamatos narrálás nem lesz fárasztó, mert egyre inkább megérteti velünk, hogy mekkora csata is a korrupció elleni harc. A szánkba rágja kétségbeesetten – de hatásosan – az örök körforgást, amiben a gazdagok gazdagabbak lesznek, a szegények pedig szegényebbek, függetlenül attól, hogy ki van hatalmon, a kerék csak forog és forog. Bemutatja a legkisebb szinteken is működő elemi, szinte már ösztönös mutyizást és ügyeskedést, ami egyre magasabb szinteken járva, egyre profibban ölt szerepet és természetesen a tét is nagyobb. Falba rejtett milliók, pénzmosó cégek, medencés milliárdosok, kamerába álszenten mosolygó politikusok, börtönben pár napot töltő dúsgazdag csalókon és bandáikon keresztül teszik fel a kérdést, hogy kik is az igazi bűnözők: akik a piszkos munkát végzik vagy akik a felhőkarcolók bőrfoteleiben gyakorolják hatalommániájukat, és adják ki a megbízásokat, miközben egyik kezükkel megvesztegetnek valakit, a másikkal meg bizonyítékokat tüntetnek el.

A nyomozók életével kicsit közelebbről is megismerkedünk és néha az erotikától be is párásodik a képernyő, viszont okosan építik föl az egész ügy magánéletükre gyakorolt hatását. Tényleg elhisszük nekik, amikor egy több éves munkát, amibe mindent beleadtak, már már fel akarnak adni, mert nem tudják, hogy a nagy egész ellen valóban lehet e tenni valamit, tényleg elképzelhető e az igazság, vagy ez az a körforgás, amibe nem lehet belenyúlni, aminek a fogaskerekei ebben a társadalomban már érinthetetlenek és törhetetlenek, így nem marad más csak az, hogy belefáradnak. Aztán mégis csak adnak újra és újra egy utolsó esélyt az ügynek.

Izgalmas történet a The Mechanism, jók a dél-amerikai tájak, követhető a sztori és pár szereplő a végére nagyon felnő a karakterhez. A második évadról még nincs hír, de az elsőt egyértelműen úgy fejezték be, mintha a játék még csak most kezdődne igazán, pedig így is volt pár izzasztó jelenet már.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Újra mozikban a Szaffi! - Henrik Irén interjú
Következő cikk Burt Reynolds, Kurt Russell, Tim Roth és Michael Madsen is Tarantino új mozijában