A Partiállat – kritika


A Partiállat (Life of the Party), rendező: Ben Falcone, szereplők: Melissa McCarthy, Debby Ryan, Gillian Jacobs, Molly Gordon amerikai vígjáték, 105 perc, 2018. (16)

Mindenki anyukája

Ugyan még várni kell a nyárra egy kicsit, de a könnyed vígjátékok már beköltöztek a mozikba. Vizsgadrukk ellen ideális választás A Partiállat, Melissa McCarthy.

A cím ne tévesszen meg senkit, ugyan a filmben van parti is, ahol valóban mindenki jól érzi magát, azért ennél egy kicsivel többről szól. Deanna (Melissa McCarthy) mindenét feláldozta a családért, lánya születésekor félbehagyta tanulmányait, szerető anyaként és feleségként élte mindennapjait. Mikor férje bejelenti, egy másik nő miatt válni akar, rövid önsajnálat után úgy dönt, befejezi az egyetemet, ahol történetesen lánya Jennifer (Molly Gordon) is tanul és szintén az utolsó évet járja.

A gyereket a kollégiumi szoba ajtajáig kísérő szülő (különösen, ha 22 percre van az otthontól) rendszeresen visszatérő elem, amit nem csak az olyan filmekben láthattunk, mint az Amerikai pite, hanem pl. a Transformersben is (jobban belegondolva tinivígjáték mindkettő). Ha ez finoman szólva is ciki, akkor mit érezhet az a gyerek, aki egyszer csak azon veszi észre magát, hogy az évfolyamtársai között ott vannak a szülei is. Deanna retteg a szóbeli felelettől, de szorgalmas diák, történnek vele jó és kevésbé jó dolgok, kap egy különös szobatársat, bulizik, pasizik, de lényegében egyenes és felettébb vicces az út a diplomaosztó felé. Bár lesznek, akik cikizik, Jennifer bolondos barátnői megkedvelik őt és hol az évfolyamtársukat, hol pedig az évfolyamtársuk anyukáját látják benne. Újabb humorforrás, hogy a tanára nem más, mint egykori diáktársa, akinek így csak ő érti a kissé poros vicceit.

Hollywood a szép, de minimum karakteres emberek otthona, Melissa McCarthy mellet a legtöbben simán elmennénk az utcán. Ma mégis ő az egyik legjobban kereső színésznő, ami elsősorban annak köszönhető, hogy őszinte és hiteles, abszolút szerethető. Látványos fogyásai ellenére valószínűleg már soha nem fogjuk megtudni, hogyan nézne ki vékonyan – aki nagyon kíváncsi, az nézegesse az egykori modell, televíziós műsorvezető, színésznő és Playmate, Jenny McCarthy képeit, akivel még Jim Carrey is randizgatott, és aki Melissa unokatesója -, de rengeteg poénja éppen a duciságát veszi célba. Általában ő a nagydumás, csupaszív csaj, aki padlót fog, de feláll és megmutatja.

Ebben a moziban is barátokat szerez, szerelmes lesz, olykor bénázik, kibeszéli magából a problémáit és közben óhatatlanul is inspirálóan hat a környezetére.  Lehetetlen nem szeretni, amihez persze a jó szinkron is hozzájárul. Vannak kevésbé jól sikerült filmjei is, melyeket hol férjével (ahogyan azt már megszokhattuk, Ben Falcone ebben a filmben is feltűnik egy apró szerep erejéig) együtt, hol pedig nélküle jegyez. A fiúk-lányok aranyosak és tehetségesek, a legjobb barátnőt alakító Maya Rudolph egy csöppet alkoholista feleségként avat be minket a házasság rejtelmeibe. A Partiállat jópofa film, igazán vaskos poénok nélkül is képes szórakoztatni, miközben arról mesél, hogy soha nem késő újrakezdeni, vagy éppen befejezni a dolgokat.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Elképesztő mennyiségű jelenetet tartalmaz Scorsese The Irirshmanje
Következő cikk Amikor a reggeli kávédból filmsztárokat festesz