Arcélek, útszélek (Visages villages), rendező: Agnès Varda, JR, író: Agnès Varda, JR, szereplők: Amaury Bossy, Jean-Paul Beaujon, Jeannine Carpentier, Yves Boulen, francia dokumentumfilm, 89 perc, 2017 (12)
Partners in crime
Az életben szükség van cinkostársakra. Érkezhetnek szerelemmel, lehetnek cimborák, munkatársak, egyszeri találkozások, lehet a kutyád… de egy biztos: a kaland sokkal jobb, ha nem egyedül éljük át. Az Arcélek, útszélek cinkosai különös páros: a dokumentumfilmben a francia új hullám egyetlen női rendezője, a 2017-ben 89 éves Agnès Varda és a 33 éves fotós és street art művész, JR vágnak neki Franciaországnak, hogy fotókat készítsenek emberekről, akiket az útjukba fúj a szél.
A hipszter fotós és a rendezőlegenda varázslatos kalandjai Franciaországban – mondja a filmplakát. Nem hazudik. Agnès Varda és JR párosát nem lehet nem szeretni. Nem is lehetnének különbözőbbek, mégis nagyon hasonlók, félévszázados korkülönbség ide vagy oda. Mindketten annak szentelik az életüket, hogy megragadják a pillanat illékonyságát, és így meséljenek történeteket emberekről, s rajtuk keresztül a világról, amelyben élünk. Alázattal, szenvedéllyel, kíváncsisággal.
Egy fotóautomatává alakított furgonnal vágnak neki a francia vidéknek: eldugott falvakba utaznak, beszélgetnek a helyiekkel, és gigantikus fotókon örökítik meg a találkozásokat. Mi készteti maradásra egy hajdani bányászfalu utolsó lakóját? Magányos-e a farmer, aki a technológiai újításoknak hála mára egyedül műveli hatalmas birtokát? Szabad-e leégetni a kecskék szarvát? Hogyan lehet élettel megtölteni egy soha el nem készült lakónegyed szomorúságát? Mit taníthat három dokkmunkás felesége az összetartozásról?
Elgondolkodtató történetek elevenednek meg a furgonjuk nyomán, ők pedig nemcsak a szó technikai értelmében nagyítják ki a találkozások pillanatait. Az elkészült képek részeivé válnak az adott falunak, éppen úgy, ahogy a képeken szereplő emberek szerves részei a település kollektív történetének. A helybéli postás többméteres fotója egy házfalról köszön vissza, az öreg hippi egy kőkerítésről mosolyog, a sósavüzem munkatársainak csoportképei a gyárépület falán kapnak helyet.
Belefeledkezős road movie: észrevétlenül csalnak mosolyt az arcokra, a történeteik velünk maradnak, elkísérnek. Kvázi bónuszként pedig nyomon követhetjük azt is, miként alakul kettejük kapcsolata az utazás során, hogy lesznek egymás kölcsönös tisztelőiből egyenrangú alkotótársak. Talán barátok. Végig nézzük, milyen sorsra jut Varda egy korai fotója egy második világháborús tengerparti bunker falán, találgatjuk Agnèssel, miért van JR folyton kalapban és napszemüvegben. Együtt izgulunk velük, hogy valóban egy mocskos patkány-e az egykori jóbarát, Jean-Luc Godard…
Az Arcélek, útszélek a 2017-es cannes-i fesztiválon debütált, 37 rangos díjat nyert, például Cannes-ban az Arany Szem-et, de Oscarra is nevezték a legjobb dokumentumfilm kategóriában.
Cseles alkotásu: az elején úgy tesz, mint akinek semmi különös célja nincs. „Csak barangolunk ezzel az új barátommal” – mondja Varda, közben pedig a nyitottságukkal és derűjükkel percről-percre egyre tovább erősítik a nézőben az érzést, hogy valóban csodás dolog az élet. 
