Merülés a szerelembe (Submergence), rendező: Wim Wenders, szereplők: James, McAvoy, Alicia Vikander, német-francia-spanyol-amerikai romantikus film, 112 perc, 2017. (16)
A kém, aki szeretett engem
Szimbólumok, metaforák, semmi nem az, aminek látszik és mégis. Furcsa film a Merülés a szerelembe, egyszerre spirituális és kilométerekben megtett utazás. A mindent elsöprő szerelem csak egy eszköz az alkotók kezében, a lényeg, hogy mindenki kibeszélje magából a világ nagy dolgait.
Ugyan ki nézne meg egy olyan filmet, aminek a címe Merülés? A lelkes búvárokat leszámítva nem sokan, de a hazai forgalmazó átlátta a helyzet komolyságát és az eredeti címet megtoldotta a szerelem szóval. A szerelmes búvárokon kívül a film így már egy sokkal szélesebb réteget szólít meg, de amit látunk, az sokkal inkább tudomány és filozófia, más kérdés, hogy a két főszereplő történetesen szerelmes(ek) egymásba. Normandiában megpihenve a jóképű vízmérnök, James More (James McAvoy) és a csinos óceánkutató, Danielle Flinders (Alicia Vikanders) egymásba szeretnek. Minden tök romi, csak éppen egy ordas nagy kamu. A férfi nem Kenyában él és dolgozik, hanem egy angol kém, aki szomáliai terroristák leleplezésére készül.
A nézőt hamar szembesítik azzal, hogy a dolgok nem a terv szerint alakultak, a film hátralévő részét ugyanis hősünk fogságban tölti, előbb egy sötét, koszos pincében, később valamivel jobb körülmények között. A lány szintén élete nagy lehetősége előtt áll, az óceán mélyére ereszkedve kutat(hat)ja az élet keletkezésének mikéntjét. A Nature címlapja csábítóan hívogat, de Danielle egyre kevésbé képes a munkájára koncentrálni, hiszen James hetek óta semmilyen életjelet nem adott magáról, elérhetetlen.
A merülés fizikai és mentális értelemben egyaránt megtörténik, az addig kizárólag a munkájának élő, a komoly kapcsolatra, mint luxusra tekintő férfi és nő megéli és megtapasztalja az igazi szerelmet, mely egyfajta fogódzót jelent számukra a megpróbáltatások során. Az óceán mélyére való merülés legalább annyira veszélyes, mint a harmadik világban terroristákra vadászni, a siker esetén viszont ott az elismerés és a hírnév (na meg a támogatók vastag bukszája). Minden profi és szép, a külcsínnel nincs is baj, gyönyörű helyszínek, korrekt zene, vágás és fényképezés. A belbecs már más tészta. A szereplők (így az őket megformáló színészek is) gyakorlatilag statiszták, a szájukba adott gondolatok a film alapjául szolgáló regény írójának gondolatai életről, halálról, célokról, szerelemről és úgy általában a világ nagy dolgairól. Minden párbeszéd ennek van alárendelve, Danielle inkább a tudomány oldaláról közelíti meg a dolgokat, James pedig nem tud elvonatkoztatni attól, hogy ő tulajdonképpen egy katona, így a nagy kérdésekre gyakran egész egyszerű (precíz és hideg) válaszai vannak. A vallási fanatikusok közé keveredve az ezzel kapcsolatos nézeteit is ki tudja fejteni és jó eséllyel csak azért nem ölik meg idő előtt, nehogy hiányérzetünk legyen.
A Merülés a szerelembe leginkább a mindenevőket szolgálja ki, közülük is elsősorban azokat, akik a műfaji váltásokat, keveredéseket egy filmen belül is képesek (szeretik?) be(el?)fogadni. A romantika, a tudomány, a filozófia és az erőszak kéz a kézben járnak, mindenből kapunk egy keveset, éppen csak a kémia hiányzik.
