Skate Kitchen – kritika


Skate Kitchen, rendező: Crystal Moselle, szereplők: Rachelle Vinberg, Ardelia Lovelace, Jaden Smith, Nina Moran, Jules Lorenzo, amerikai dráma, 100 perc, 2018. (16)

Üdv a 21. században!

2017 egy fagyos januári délutánján valóságos tömeg zsúfolódott a Campona mozi egyik termébe. A nagy érdeklődést keltő film a Kaliforniai álom volt, ami nem is okozott csalódást. Ryan Gosling és Emma Stone zenés-táncos turbékolása az elmúlt évek egyik legerősebb musicalje volt, ám számomra mégsem erről maradt igazán emlékezetes. A film egyik jelentében felcsendülő elektronikus dallam ugyanis ennél sokkal erősebb hatást gyakorolt rám.  A John Legend közreműködésével készült dal valósággal kirántott a székemből, hiszen annyira formabontó és szokatlan volt a film amúgy negédes atmoszférájában. A Skate Kitchen pedig képes volt visszaadni ezt az akkor egy jelenet erejéig tartó pezsgést, csak jó 100 percen keresztül kitartva. Crystal Moselle filmjét hasonló lendület jellemzi, érezhetően egy újhullámos alkotás, ami őszinte képet alkot napjaink fiatalságáról.

A főszereplő Camille, az unalmas külvárosi tinédzser, aki csatlakozik egy Skate Kitchen nevű deszkás bandához. A korábban az anyjával élő lánynak nehéz alkalmazkodnia az új közeghez, ám idővel egyre inkább magára talál újdonsült barátai között. Azonban a lány anyja nem nézi jó szemmel gyermeke kalandozásait, ez pedig komoly válaszút elé állítja Camillet. Megválik a valóra vált álmától, vagy feladja addigi életét.

Ez az erősen nőközpontú coming of age szál mindvégig hangsúlyos a filmben. Minden látványos deszkázásra jut egy kiadós lelkizés, vagy egy mélyenszántó értekezés a tamponok megfelelő használatáról. Férfiként igencsak megterhelő kibekkelni az ilyen jeleneteket, hiszen ijesztően mélyre visznek a női szereplők lélektanába. Ráadásul a fiú karakterek száma igencsak limitált, így a srácoknak nehéz kialakítani bármiféle azonosulási pontot. Persze ez semmit sem von le a karakterábrázolás értékből, csak a férfiak számára válik nehezen befogadhatóvá.

A szereplők megjelenése éppen ezért földhözragadt, tipikusan olyan figurák, akikkel bármikor találkozhatsz a Boráros téri pálya környékén. Igaz ez a hitelesség indokolt is, hiszen sok karaktert a Skate Kitchen tényleges tagjai keltenek életre. A formáció ugyanis a valóságban is létezik, 70 ezer követőt számláló Instagram oldalukon napi rendszerességgel osztanak meg tartalmakat. A gördeszkázás után most pedig színészet terén is bizonyítottak, hiszen játékukat nem érheti panasz. Teljesítményük semmiben sem marad el a hivatásos színészekétől, így a film egyetlen nevesebb előadója, Jaden Smith sem tud igazán kiemelkedni.

Kiváló alakításaik mellett a Skate Kitchenes lányok jelenléte azért is fontos, mert első kézből ismerik a deszkás szubkultúra minden részletét. Vintage ihletésű öltözködésüket tökéletesen átültették a filmbe, és zenei ízlésük is kellő figyelmet kap. Üdítő élmény volt végre mozivásznon is találkozni olyan elvontabb előadókkal, mint Kendrick Lamar, Nokia Princess vagy a Glass Animas, az egyik jelenetben még egy ügyeletes Lil Peep hasonmás is feltűnik. A szövegkönyv szóhasználata is remek, a szereplők tényleg egy hétköznapi skater hangján szólalnak meg. A játékidő során ipari mennyiségű káromkodás, squad, gang és bro hangzik el, de hát a lányokat nem is választékos beszédstílusok miatt követi majd százezer ember.

Kiváló, ahogyan a film ehhez a hírnévhez, a közösségi médiához viszonyul. A Skate Kitchen az egyik első film, ami nyíltan beszél az Instagram szerepéről és jelentőségéről napjaink fiatalságának életében. Hiába szokatlan és kényelmetlen a legtöbbek számára az online jelenlét, azonban az tagadhatatlan hogy a mindennapos életünk részévé vált. Bármennyire is aktuális, a legtöbb alkotás mégis kínosan elkerüli a témát, Hollywoodnak ideje lenne alkalmazkodni a korszellemhez.

Hasonlóan újító New York ábrázolása is, a film a város egy eddig ismeretlen arcát mutatja meg. A marihuánától bűzlő házibulik, a lelakott albérletek, vagy az elfeledett deszkapályák eddig kevés mozis ábrázolást éltek meg, ám most mégis hatásos atmoszférát teremtenek. Mindenesetre nagyon szívesen megnézném Woody Allen arcát, amikor szeretet városát ilyen megközelítéséből látja.

Az film azonban nem csak Allen számára adhat okot szemöldökráncolásra. Aki nem ismeri el az Instagram és a gördeszkás szubkultúra létjogosultságát, vagy megbotránkozik a könnyű drogok fogyasztásán, az messziről kerülje el a filmet. Hiszen csakúgy mint szereplői, a Skate Kitchen egy meglehetősen polgárpukkasztó darab. Megalkuvás nélkül mutat be egy új keletű jelenséget, ám pont ettől az őszinteségtől válik a Gördeszkás- Instagrammer filmek Aranypolgárává. Crystal Moselle mozija egy szerelmes levél az underground mozgalmakhoz, egy hamisítatlan 21. századi darab, egy 21. századi rendezőtől a 21. század közönségének.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Mark Hamilltől most 1 millió dollárért megveheted a Star Wars-os nadrágját
Következő cikk Kedvenc Dustin Hoffman fotóink