ScreenX, avagy a 270 fokos moziélmény már itthon is elérhető 


Ha a lustaság fél egészség és a vidámság a másik fél, akkor én teljesen egészséges vagyok. Mivel mások még a sajtó számára tartott bemutató napján (nincs az a pénz, hogy én egy laptoppal a hónom alatt járjam a várost, vagy legalábbis még nem ajánlotta fel senki ezt az összeget) cikket gyártottak a hivatalos szövegből, én egy jót aludva a történtekre inkább szubjektív módon közelíteném meg a dolgot.
Na de miről is van szó? A régióban először nálunk lehet jegyet venni (foglalni nem) ScreenX előadásokra. A CinemaCity Aréna egyik terme mostantól 270 fokos moziélményt nyújt egyelőre két film (Az apáca, Meg – Az őscápa) erejéig, de a választék folyamatosan bővülni fog (jön majd a Bohém rapszódia és Aquaman is). Itthon a nézők nagyon kedvelik az új technológiákat, szívesen ülnek be a 3D, IMAX (3D) és 4DX, vetítésekre, talán ezért is esett a választás Kelet-Európában elsőként Magyarországra. A sajtó számára tartott bemutató előtt két héttel érkezett a hír, hogy mi vagyunk a szerencsés kiválasztottak. Rengeteg ember megfeszített munkájának eredményeként 10 nap alatt készült el a terem és itt valóban arról van szó, hogy elkészült, nyoma sem volt az ideiglenes megoldásoknak.

Biztosan sokaknak megfordult már a fejében, hogy a mozitermekben miért nem használják ki a periférikus látást, vagyis miért csak a nézőtérrel szemben van vászon. Tulajdonképpen ez történt meg most, ugyanis az első, kissé meggörbített mozivásznon kívül a projektorok oldalra is vetítenek. A terem lejtése miatt az oldalsó vásznak (speciális falburkolat) oldala nem párhuzamos, hanem inkább egy-egy elvékonyodó csíknak kell elképzelnünk, amihez egyébként meglepően hamar hozzászokik az ember szeme. Ezzel együtt a hangrendszert is meg kellett variálni, hiszen nem lóghatnak bele a látványba. A technológia viszonylag friss, máshol sem érhető el olyan régóta. Nem olcsó, így egyelőre csak a legjobban prosperáló cégek kezdték el kihasználni a filmek előtti reklámoknál a 270 fokos látószöget, a bemutatón ezekből is láthattunk néhányat, főleg Ázsiából. Ezt fejelte meg a Meg – Az őscápa néhány perces jelenete, a víz alatti világ szinte beszippantotta a nézőt.

A fejlesztő ugyanaz, akinek a 4DX-et köszönhetjük, és amíg annak nem sok értelmét látom (a mozi szerencséjére mások igen), addig a ScreenX teljesen belefér az életembe. A térélmény teljesen más, mint a 3D esetében, máshogy vagyunk benne a filmben, így szerintem a kettő békésen meg fog férni egymás mellett, hacsak a nagy stúdiók nem döntenek így, hogy az egyiknek mennie kell. Ha már ott voltunk, levetítették nekünk az Apáca című horrort, ami olyan, amilyen, minden esetre azt vettem észre, hogy nem fárad, nem könnyezik a szemem, rosszullét, émelygés és hasonlók sem voltak, rám egyébként sem jellemző, de másnál sem láttam. Speciális szemüveg sem kell, a hozzám hasonló rendszeresen otthon felejtők és/vagy a szemüvegesek ennek biztosan örülnek.
Mostantól a ScreenX producerek dolga lesz eldönteni, melyik az a sztori, ami jól mutat így. Magát a filmet is úgy kell elképzelni, hogy a cselekmény csak akkor látható az oldalsó vásznakon is, ha annak van értelme, ugyanakkor az egyről háromra való átváltás (és vissza) egyáltalán nem zavaró. Az általam leírtakból – talán – kitűnik, hogy az akció, a paráztatás (a horror műfaj biztosan le fog csapni rá) és a mozgás érzi itt igazán jól magát, illetve a koncertfilmek esetében érezhetjük még magunkat bent a tömegben.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Matthew McConaughey végig drogozik a The Beach Bum előzetesében
Következő cikk Az apáca - kritika