Bergman 100 – kritika


Bergman 100 (Bergman: A Year in a Life), rendező: Jane Magnusson, szereplők: Ingmar Bergman, Elliot Gould, Liv Ullmann, Lars von Trier, Barbra Streisand, norvég-svéd dokumentumfilm, 117 perc, 2018. (12)

Minden, amit tudni akartál Bergmanról, de nem merted megkérdezni. Vagy csak egyszerűen nem volt kitől.

Az író-rendezőzseni idén lenne 100 éves, ez a film rá emlékezik. Megvan benne a tisztelet és a rajongás, ugyanakkor rendkívül őszinte és szókimondó Bergman sztárallűrjei, nehéz természetét illetően.

A filmművészet megkerülhetetlen és talán legnagyobb (nem én mondtam, hanem Woody Allen) alakja, Ingmar Bergman 1918-ban, 100 éve született. Ennek apropóján készítette el Jan Magnusson dokumentumfilmjét, melyet Európai Filmdíjra jelöltek kategóriájában. A Bergman…100 végigköveti Bergman életét, de rendre visszatér 1957-re, amikor igazán meglódult a szekér. Az író-rendező már előtte is elismert és sikeres színházi és filmes szakembernek számított, de attól az évtől kezdve nem volt megállás. Abban az évben több filmjét is bemutatták, többségüknek ő maga írta a forgatókönyvét (egyes filmek az év elején még nem voltak sehol ötlet szintjén sem), miközben dolgozott a televíziónak és a színháznak is, példának okáért egy monumentális, ötórás darabot színpadra állítva.Állandóan kiújuló gyomorfekélyével vetette bele magát a munkába, miközben gyermekeinek számával, születési évével és életkorával (ekkora már 3 nőtől 6 gyermeke született) nem igazán volt tisztában. Sorra jöttek a megbízások és a díjak, na meg a nők, akikből soha nem volt elég. Volt olyan év, hogy egyikük éppen szült, a másik gyermeket várt tőle, míg a harmadik elvetélt. Finoman szólva is mozgalmas. Rokonok, barátok, ismerősök, pályatársak és életének kutatói szólalnak meg, rengeteg archív felvételt, interjút, filmbejátszást látunk, valamint színházi próbákat, forgatási felvételeket és természetesen fotókat.Mániáival (csak teljes csendben tudott dolgozni és gyűlölte a zöldségeket pl.) az őrületbe kergette kollégáit, miközben minden instrukciót megadott nekik ahhoz, hogy életük legjobbját nyújtsák. Számtalan eddig nem látott ritkaság kerül bemutatásra, melyek közül talán a bátyjával készült interjú a legérdekesebb. Ennek leadását megtiltotta, ami nem csoda, hiszen idősebb testvére kendőzetlenül beszél kapcsolatukról és a családban elfoglalt helyükről.

A filmet nézve egy olyan ember képe rajzolódik ki, aki a filmezés érdekében gyakorlatilag feláldozott mindent. Újra és újra képes volt valami egészen különlegeset alkotni, ennek árát azonban hol a szerettei, hol pedig ő maga fizették meg. Egy személyben döntött szerepekről, kinevezésekről, sikerről és bukásokról, míg aztán feltűnt a színen egy tehetséges fiatal színész és rendező, akit csak úgy győzhetett le, ha a földbe döngöli. Mivel Bergmannal kapcsolatban eddig is rengeteg információ állt rendelkezésre, senkit nem ér meglepetésként, hogy nem volt könnyű mellette az élet. A Bergman 100 nem mítoszrombolásnak, sokkal inkább a róla kialakult képet tovább árnyaló és ezt az igen komplex személyiséget körüljárva rendszerező, tisztázó, helyrerakó és megmagyarázó alkotás. Mert ha nagyritkán is, de születnek olyan emberek, akiknek zsenialitása, öröksége felülmúlja a hibáit és ezért az utókornak (és a még élő érintetteknek) meg kell bocsátania – sok – mindenért.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Breaking! Itt a Bosszúállók 4 első előzetese!
Következő cikk Pókember: Irány a Pókverzum! - kritika