Boncolda: Trónok harca 8. évad félidő


Figyelem, SPOILERek (is) következnek, tehát ha még nem nézted meg a Trónok harca 8. évad 3. epizódját, uccu, tedd meg mielőtt ezt tovább olvasod!

Hiperaktív hólyag esetén, talán inkább menj el először pisilni (80 perces epizód, haver!), ezután pedig mindenképp told fel maxra a képernyő fényerejét.

Kis előjáték a sorozatról

(ha nem érdekel -> scroll le a 8. évadhoz)
Idén húsvét előtt egy héttel startolt a Trónok Harca befejező évada. Voltak, akik továbbra is hatalmas lelkesedéssel várták az újabb adagot a kosztümös sagaból, mások már csak a kötelességtudat és kíváncsiság ragadós elegyétől hajtva terveztek túljutni az utolsó évadon, akár egy evőkanálnyi orvosságon. Bár én soha nem olvastam George R. R. Martin bácsi könyveit (Tudom, tudom. Búúúúúú én!) tudni vélem, melyik történetszál mikor haladta meg az alapot szolgáltató köteteket, mert az utolsó ca. 3-4 szezon sajnos híján volt azoknak a tulajdonságoknak, amik anno különlegessé tették ezt a sorozatot.

1. Elveszett az a különleges „realizmus“ (egy sárkányokat, füstté váló árnyéklovagot, halálból visszatérőket etc. tartalmazó shownál ezt a kifejezést csak lazán lehet használni), ami kiemelte a szériát a többi közül. Alap szabály („zéró következmény szabály“) minden sorozatban vagy filmben, hogy a fő karakterek akkor sem halnak meg, ha valami nagyon kockázatosat/halálosat tesznek (példa erre minden valaha leforgatott akciófilm, stb.). Kivétel ha a haláluk fontos eleme a sztorinak, a fő katalizátorai valamilyen folyamatnak vagy a pátoszt/drámát hivatottak növelni (pl. DiCaprio a Titanic végén, etc.). 2011-ben nem hittünk a szemünknek, mikor az első trónok-harcás kedvelt karaktert érte utol a morális de veszélyes magatartásának következménye, ellentmondva ennek a szabálynak. Ned Stark az elveit követte, a ‚jó‘ oldalon állt, a tipiczky főszereplő mintapéldájául szolgált, de ez a magatartás Királyvárban (King’s Landing) életveszélyes. Így mikor Ned a szokásos „az utolsó pillanatban csak megmenekül valahogy“ agyonkoptatott hülyeség nélkül tényleg meghalt, azonnal bele is zúgtunk a Trónok Harcába, mert újszerű módon a következményekkel nem csak a marginális, de bármelyik fő- vagy visszatérő szereplőnek is meg kellett birkóznia. Mondj EGY olyan másik karaktert, aki egy 8 évados sorozat legelején halt meg, de még mindig emlegetik az emberek! Közös „trauma“ volt és baromira élveztük.

Baromira élveztük a sokkot

Robb Stark egy kicsinyes, bosszúszomjas pedofil megbocsájtó képességére alapozza a saját és családja biztonságát –> Vörös nász. Rizikó és következmény. Amint a produkció meghaladta a könyvek által feldolgozott időtartamot, rögtön érezhetővé vált ennek a „realizmus“-nak az elvesztése és lassan vissza is csúsztunk a szokásos „a főszereplők túlélik, még ha önként mérget is esznek“ TV bullshitbe.

Értem én hogy Havas Jonnal (Jon Snow) hosszútávon terveznek, de ‚Anyám, borogass!‘ miket művelt ez a csávó?! Egy első évados karakter soha nem élt volna túl ennyi ésszel, ilyen túlélhetetlen jeleneteket, mint amiket Jon az elmúlt szezonokban a sorozatíróktól kapott. Legutóbb mirelit zombik (nem tudom miként lett a white walker anyakönyvezve magyarul) támadtak minden irányból az egyedül maradt Jonra…és erre jött egy ‚deus ex Benjen nagybácsi‘, ami csodálatos módon elég is volt ahhoz, hogy a Pöttöm Élőhalott (merthogy, ő is az, csak Jézus komplexussal) rettentő messze a Faltól simán meg is meneküljön.

Jamie Lannister nekivág egy mezei lóval a lába között hogy legyűrje egyszerre Daeneryst és Drogont. Ahelyett hogy Jamie ropogósra sülne a szép és bizonyára nehéz páncéljában, beleesik a Mariana-árokba (egy méterre a bokáig érő vízszinttől), ahol ahelyett hogy örökre a mélybe süllyedne, Bronn lazán a partra húzza (biztos távolban a harctól???) a már említett páncéllal együtt. Sure-sure.

2. A lassan és részletesen felépített szereplők el lettek kótyavetyélve. A széria párbeszédekből, karakterfejlődésekből és a Maffiózókra (The Sopranos) emlékeztető színvonalas drámából átlendült sima CGI-sárkányos, kardozós-közösülős show business produkcióba. Nem mondom hogy a látványosság, a fedetlen keblek és az akció nem szórakoztató, de mellette [kacsint] a korábban következetes karakterek megfeledkeztek alapvető tulajdonságaikról, személyiségjegyeikről, fejlődéstörténetükről mindenféle magyarázat nélkül, pusztán a történetmesélés megkönnyítésére. Hol is kezdjem a példákat? Tyrion évadról-évadra veszíti el hozzáértését és éles eszűségét, ami ugyebár CSAK a legfontosabb jellemzője volt korábban, s aminek eddigi túlélését köszönhette.

Mi is Sansa, mi is.

Arya hosszas arc-nélküli-orgyilkos továbbképzés után lazán odasétál a random öreg nénéhez, majdhogy nem előre odakészített célkereszttel a veséjén.

Kér a lány egy kis dianás cukorkát?

A 7. évadban Kisujjnak (Petyr Baelish) sikerül egy elég tetemes időre megtévesztenie és manipulálnia Aryat és Sansat egymás ellen. Azt az Arya Starkot, aki a már említett arcplasztika maffiával edzett, akinek egyetlen célja végigszurkálni a halállistáját és azt a Sansa Starkot, aki már Joffrey halála óta tudja, hogy nem szabad megbíznia Baelishben, aki egyik pszichopata jegyeséből a másik feleségévé lett kényszerítve, aki tudta hogy erősítést kell hoznia a fattyak csatájához, mert Jon magától nem megy semmire és naná, hogy azt az egy dolgot fogja tenni Ramsay Bolton provokációjára, amit mindenáron kerülnie kéne… Semmi gond, csak pár ezer katona halt bele ebbe a kis gebaszba, de Jon túlélte és ugyebár újabban csak az a lényeg.

3. Asztalborítás a tér-idő-kontinuumra. Korábban csak egy egész évad ment el azzal, hogy LÓHÁTON a senki földjén utazzanak a Falon túl, de ha Havas Jon mondja a 7. évadban Usain-Bolt-Gendrynek, hogy szaladjon már el gyorsan szotyiért, na meg kérjen segítséget is hozzá, akkor az kevesebb mint 10 perc alatt lesprinteli a távot.

Csak a szotyi plusz segítség less, vagy ha már leszaladok, hozzak colát is?

Euron tuti rejteget valahol egy csillagkaput/tardist/teleportot/hoppkulcsot mert máshogy megmagyarázhatatlan hogyan hajózta körbe teljes flottájával nem egyszer, de kétszer majd egész Westerost laza ~ 2 epizód alatt.

8. évad

No tehát ezek a fő indokok amiknek köszönhetően a Trónok Harca lassan a középszerűségbe süllyedt, viszont mivel szeretünk popkultúra elméletekkel dobálózni, akkor is ha fáj, tűrjük fel az AT-AT-s pulcsink ujját és kukkantsunk rá az új évad epizódjaira közelebbről, teorizáljunk mit várhatunk, analizáljuk a széria törzsfejlődését és a legfontosabb, hogy reménykedjünk, az utolsó szezon meg fogja próbálni semlegesíteni a szánkban az utolsó ca.3 évad hagyta redva ízt.

Az új évad intrója
Az opening credites terepasztal makett mindig figyelemreméltóan változott a sorozat eseményeivel, ami nagy örömére szolgál a magam fajta részlet huszároknak. A friss nyílással gazdagodott Fallal indítunk és egy fincsi jégcserepesre forduló effekttel kapjuk az infót, hol tart az Éjkirály vezette Mások hada. Kevesebb helyszínre koncentrálva idő jut arra is, hogy belülről is bejárjuk pl. Derest. Látjuk a konferencia termet (Észak Királya, Észak Királya, É Szak Királya, É Szakirálya…) és a kriptát, illetve nem árt felidézni hol is van Bran kedvenc varsafája ami alatt olyan meghitt beszélgetéseket szokott folytatni a testvéreivel, mint “milyen szép voltál azon a napon mikor megerőszakoltak”…. Ah, klasszik Bran.

Deres (1. epizód)

Végre terjedni kezd a hír, amit a szemfülesebbek már Bran Tower of joyos kiruccanása óta spekuláltak, s amit Gilly könyve már a 7. évadban megerősített: Jon nem fattyú, hanem Daenerys testvérének, Rhaegarnak, a törvényes kölyke. Kicsit idegesítő volt ahogy mindenkinek újra és újra le kellett szóban rajzolni a dolgot, de hát nekünk több évadunk is volt rá, ezt megemészteni, nem hibáztathatom a szereplőket a slow motionos wtf-ért.

A Knight oft he Seven Kingdoms (2. epizód)

A sokak által sérelmezett vontatottság és takarékos sárkányhasználat abszolút szükséges volt, véleményem szerint. Bár valóban nem sok minden történt az epizód alatt, végre kaptunk pár jelenetet, amik a sorozat fénykorát idézve adagolták nekünk a párbeszédeket és festették le a karakterek harc előtti gondolatait, érzelmeit. Szükséges volt ez a felkészülő epizód. Plusz Brienne megérdemelten végre lovag.

A Hosszú Éjszaka (3. epizód)

Ez a rész nagyon ügyesen lett fényképezve, valahogy mégis az az érzésem, hogy nem eget rengetően zseniális vagy újító, de szép és elegáns iparos munka. Talán már teljesen elromlott az ingerküszöbünk 8 év alatt… A rendező Miguel Sapochnik akinek több is köszönhető a legjobb Trónokos epizódok közül. Profin növeli a feszültséget a készülődés bemutatásával, pedig még nem látunk egy darab előhalottat sem… később se láttunk sokat, no de elég a sötétségen való panaszkodásból. A soundtrack (Ramin Djawadi keze nyoma) is 10-ujj-megnyalósan fokozza bennünk a szorongást egészen a fa alatt lezajló jelenetig. Mintha a mennydörgésszerű dob visszhangozna, de valójában nem ismétlődésről van szó hanem egy új melódiáról, kis változtatással, a vonósok elnyújtott, soha le nem záruló hangjai ügyesen kikezdik az idegeinket. Ilyesmit használ a jó öreg Hans Zimmer is Nolan filmjeiben arra hogy a végtelenségig fokozza bennünk a szorongást (pl. a Joker theme A Sötét Lovagban). Az Éjkirály és Bran (a két pislogásmentes szemező bajnok) találkozásánál Ramin zongorára vált, ami rögtön azt a vérfagyasztó jelenetet idézi fel, mikor Cersei futótűzzel iktatta ki a Főverebet és a Tyrelleket, plusz persze a szemlélődőket. Nagyon ügyes ez a Ramin, remélem hogy a Trónok Harca után még sok szép dolgot fogunk hallani tőle.

Rögtön az elején elveszítjük a dotrakik hadát, mert az emberek elkövették azt a hibát, hogy a stratégiát a hadviselés tapasztalatai szerint állították fel. Küld ki a lovasságot, zavard meg az ellenfelet, hogy elveszítsék a formációjukat és ezzel gyengüljön a támadásuk. A probléma az, hogy itt az ellenfél nem ember. A hömpölygő előhalott cunami ellen nem sok hatása volt a dotrakiaknak, de nem hibáztatok itt senkit. Még ha arra a következtetésre is jutottak volna tervezgetés közben, hogy elvetik a bevett ütközetes módszereket, akkor mégis mi lett volna az alternatíva?! Hát a hóhér tudja, meg talán Bran, aki nyilván mindig az értékes infókkal a legszószátyár-szócsászárabb… [irónia tábla].

Kicsit hiányoltam az aktivitást a white walkerektől (a baba korukban átváltoztatott, gondolkodó jég zombik és nem mellesleg Gilly fiútestvér-unokaöccsei). Úgy tűnt csak a wightok (élőhullák) dolgoznak meg a napi… agyért? Húsért? Ha az volt a szerepük hogy testőrködjenek az Éjkirálynak… hát azt az ajánlást se viszik a következő állásinterjúra.

Első pillantás a zombi cunamira.

Ha már feláldozott dotrakik, említsük meg az összecsapás többi veszteségeit is. A makulátlanok és az északiak is keményen megfogyatkoztak. A Mormont ház vezetője és kicsi borsa, Lyanna Mormont, ennél vagányabb már nem is lehetett volna, nem akárkit (akármit?) Dugovics Tituszozott magával a túlvilágra, hanem egy szájba tekert élőhalott óriást. Még jó hogy nem fogadta el Jorah kuzin javaslatát, hogy menjen ő is a kriptába… bár akkor lett volna valaki, aki megvédje a kriptába menekülteket, amikor… rettentő nagy meglepetés… a kripta halottjait reanimálja az Éjkirály. Nincs is akkora irónia tábla, amit én itt most… ah, mindegy.

Egy Mormont, aki nagyon fog hiányozni.

Több karakter teljesítette azt az egy végső célt, ami miatt ide vezette őket az útjuk, vagy ami miatt eddig életben maradtak. Beric Dondarrion (az égő Kardos fickó) számtalanszor vissza lett hozva a halálból, hogy most végre feláldozhassa magát a közös cél érdekében, ami nem kisebb, mint az emberiség túlélése. Theon “Bűzös” Greyjoy úgy kezdte karrierjét, hogy kisfiúkat akart grillezni, többször tett tanúbizonyságot gyávaságáról (általában ennek Yara szívta meg a levét) és mégis egy olyan karakterfejlődést írt le a szereplő, hogy “jó ember”-ként halhatott meg Brant védve. Melisandre eddigi, valószínűleg több száz évig tartó, életben maradása azt a fő célt szolgálta, hogy itt ő is hozzátegyen az emberiség diadalmához. A megfelelő időben emlékeztette Aryat két dologra: a Syriotól tanult bátorságára (“not today”) és arra, amit a 3. évadban mondott Aryanak az áldozatai különböző szemszínéről, extrán hangsúlyozva a kéket. Ezek után végre levethette halhatatlanságát.

Az a tény hogy Arya pusztította el az Éjkirályt reménnyel tölt el a sorozatot illetően, talán a befejező évad rendbe hozza azt, ami kb. a negyedik óta olyan fájdalmasan félresiklott.

Abszolút logikus: ezt a nem emberi fenyegetést nem lehet vissza verni a tradicionális csatázós-párbajos tettekkel. Ide Jon klasszikus csatában edzett kardforgatása pont annyit ért volna, mint a dotraki lovasság a holttest szökőár ellen. Ellenben Arya, tudtán kívül, kislány kora óta erre a feladatra edzett. Ned szerencsére nem a tipikus fafej apa volt és engedte Arya elcsábulgatását a varrástól az íjászathoz. Syriotól vette az első lopakodás leckéit, az arcnélküli klubban pedig kitanulta az orgyilkos szakmát. Mikor gyakorolt Lady Briennenel, már láttuk tőle ezt a tőr ejtős trükköt, tehát akkor már készen állt arra, hogy ninja mód megközelítse és megölje az Éjkirályt, miközben mozdulataiban a vére csöpögése(!!!) a leghangosabb faktor.

Már “csak” életben kellett maradnia a merényletig. Ha Tormund előző évados túlélő tanácsát vesszük elő összehasonlításra, Arya pont mindent megfelelően csinált.

Szóval félidőnél vagyunk és a természeti fenyegetést (Tél-Halál) le is tudtuk. A maradék 3 epizód a szériából arra fog elmenni, hogy Cerseit és az elefánttalan arany kompániát is lerendezzük, illetve hogy végre kiválasszuk melyik uralkodó jelölt a legkisebb rossz a lehetőségek közül. A Harc a Trónért, merthogy onnan indítottunk a világvégés jégzombis kitérő előtt.

Teóriázgassunk! Epizód 4

Uh, nem szagolnék most szívesen körbe Deresen, a tetemek elégetése/eltakarítása/végső nyugvó helyre helyezése (kinek mi nyugtatja meg jobban a lelkét) tuti eltart egy darabig. Hőseink helyében már csak ezért is sürgetném az indulást Királyvár irányába.

Ki hajt a metál karosszékre? Cersei a Lannister sarokban, Daenerys a Targaryen sarokban. No de utóbbiban még ott lődörög Jon is, aki az “én nem akarok vezető lenni” hozzáállásával murphy törvénye szerint a legesélyesebb, hogy megkapja a melót. Arya valószínűleg nem fogja learatni a babérokat a jéghalottak feletti győzelemért, hiszen ő inkább a háttérben osonós típus. Talán át is engedi a dicsőséget Jonnak vagy Daenynek, csak hogy erősödjön a szövetség a Deresen életben maradt felek között. Az én gyanúm, hogy kapni fogunk még ízelítőt abból, időközben mennyire mániákusan hajt Daenerys a trónra és lassan az őrülete pont passzol Cerseiéhez.

Van egy jóslat miszerint Cersei egy fiatalabb fiú testvér keze által fog meghalni, ezért küldözget orgyilkost Tyrionra. Már csak a dráma miatt is inkább Jaime a gyanus erre a feladatra, mert bár ikrek, de Jaime a fiatalabb és van gyakorlata az őrületbe csúszott uralkodók megölésében.

Őszintén szólva jobban érdekel ki nyer a Greyjoyok közül, remélem Yara lenyomja Euron.

Akikért én aggódom azok Drogon és Rhaegal. Viseriont már kétszer veszítettük el és testvérei is rengeteg sérülést szereztek a harcban a hosszú éjszaka alatt. Nem megnyugtató, hogy a terepasztalos makett mindig rámegy a sárkányölő divájszra Királyvárban.

Sokan spekulálnak az Éjkirály visszatérésével, én ezt valószínűtlennek tartom. Bár nem zárom ki a lehetőségét, hogy amolyan yin és yang szerűen mindig kell hogy legyen élet és halál, kell hogy legyen egy fővezér jégzombi. Ebben az esetben sajnos Bran vagy Arya a két legesélyesebb megörökölni a jégcsapos koronát.

Bármi is legyen, nekünk a legjobb lesz, ha a sorozat visszatér a gyökereihez és elhagyja az útközben felszedett bénaságait.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Star Wars ékszerek, amiket még a férfiak is hordanának
Következő cikk Megérkezett a Pókember: Idegenben új szinkronos előzetese!