Élősködők, rendező: Joon-ho Bong, szereplők: Kang-ho Song, Yeo-jeong Jo, So-dam Park, Woo-sik Choi, Sun-kyun Lee, Dél-koreai krimi-vígjáték: 132 perc, 2019 (16).
Ezek nagyon tudnak valamit ott Koreában
Ezek nagyon tudnak valamit ott Koreában. Ez már jó ideje nyilvánvaló volt minden filmrajongó számára, hiszen a koreai félszigetről az elmúlt években futószalagon érkeznek az olyan bitang erős mozik, mint A szobalány, az I Saw the Devil, vagy a még egészen friss Gyújtogatók. Most Korea filmesei egy újabb moziszenzációval sokkolták a nagyérdeműt, a Joon-ho Bong által dirigált Élősködők formájában.
Az Élősködők klasszikus példázata annak, ahogy az agyafúrt kisember az orránál fogva vezeti a kissé lomha és bárgyú gazdagékat. A filmben a lakásnak csúfolt pincelyukban nyomorgó Kim család tagjai hálóznak be egy jómódú famíliát, a teljes pusztulásba kergetve őket. Ők lesznek a film címében szereplő élősködők, akik nem csak a tehetős családon, hanem az egész társadalmon élősködnek.
Szó sincs a tipikus szegény-gazdag civódásokra jellemző idealizált tanmeséről. Ez nem a Robin Hood koreai átirata. Egy mélységesen perverz, erotikától fűtött történetet kapunk, ami nyers erőszak-ábrázolásával leginkább Quentin Tarantino munkáit idézi.
Pedig az Élősködők közel sem brutális alkotás. Még a koreai új hullám berkein belül kutatva is bőven találunk mozikat, például az Oldboy, vagy a Halál jele, amik vérengzésben messze lekörözik filmet. Mégis, az Élősködök egy, vagy legjobb szándékkal is kettő erőszakosnak mondható jelenete mélyebb nyomot hagy a nézőben bármelyiküknél.
A játékidő során annyi feszültség, hazugság és elfojtott érzelem gyülemlik fel, hogy szinte felszabadító látni, ahogyan ilyen elvetemült tombolásban öltenek alakot. Feloldozó őrjöngés ez, ami a maga vérben tocsogó módján kiválóan rak pontot a történet végére.
Idáig azonban az Élősködők páratlanul technikai tudatossággal van felépítve. A történetvezetés pattanásig feszült, szövevényes elbeszélésmódjában felsejlenek Joon-ho Bong rendező korábbi munkái. A film előszeretettel nyújtja el a kiélezettebb jeleneteit, van hogy a néző húsz egybefüggő percen keresztül érzi a gyomrában a perverz mód hosszan kitartott intenzitást.
Ilyen hosszú időn keresztül pedig egyáltalán nem gyerekjáték fenntartani a feszültséget, utoljára talán a Dunkirk volt, ami így terrorban tudta tartani a nézőjét. Csakúgy, mint Christopher Nolan mozija, az Élősködők precízen felépített szerkezete is valóságos dramaturgiai mestermunka, ami a film majd két és fél órás játékideje egészében képes székébe szögezni nézőjét.
Filmtechnikai vonatkozásiban az Élősködők ráadásul nemcsak egy rendkívüli tudatossággal szerkesztett műremek, hanem egy meseszép vizualitással megáldott film. De még milyen szép! Minden egyes képkoca egy nagy műgonddal komponált mestermű, amik bátran feszegetik a filmes perspektíva és képkompozíció konvencionális határait.
Az Élősködők vizualitásában megjelenő szépség pedig messze több mint puszta látványelem. Ez teszi egésszé a filmet. A kifogástalan technikai eleganciával ábrázolt borzalmak kettőssége adja meg a filmnek a különös ízt, ami a legvegyesebb érzéseket kelti a nézőben. A film során szép és csúnya, jó és rossz, az egymással ellentétes világok harca elevenedik meg, támpont nélkül hagyva a közönséget. Az Élősködők egy pillanatra sem fogja nézője kezét, hagyja, hogy elvesszen a morális végletek kusza útvesztőjében. Ennél pedig aligha lehet részünk felkavaróbb élményben.
