Az angyal (El Ángel), rendező: Luis Ortega, szereplők: Lorenzo Ferro, Cecilia Roth, Luis Gnecco, argentin életrajzi dráma, 118 perc, 2018. (16)
„Göndör fürtök, gyilkos gondolatok”
Az angyalarcú Carlitos olyan dolgokat tesz a hetvenes években, amiért Carlos a mai napig börtönbüntetését tölti. Igaz történet egy született gyilkosról. Almodóvarék producer cége (El Deseo) 2015-ben az Oscar-jelölésig juttatta az argentin Eszeveszett meséket. Ez a történet legalább annyira őrült, Cannes-ban már bizonyított és ez volt a latin-amerikai ország tavalyi Oscar-nevezettje.
Ha lett volna Facebook a hetvenes években, Carlitos (Lorenzo Ferro színészi debütálása) valószínűleg Az Élet Iskoláját tüntette volna fel a tanulmányoknál (esetleg még odabiggyesztette volna a végére, hogy ahol Isten a tanár, de a film cselekménye alapján inkább nem). Mert hát az angyalarcú, 17 éves fiúnak megvan ugyan a magához való esze, de a tanulás helyett inkább a besurranó tolvajlást választja. A hetvenes évek Argentínájában elég nagy szakadék tátongott a szegények és gazdagok között (lényegében ma is), így nem meglepő, ha a felkeresett otthonokra a pompa, a csillogás, a fényűzés volt a jellemző, ahol halomban állt a pénz (a márkás páncélszekrényben), mozdulni nem lehetett a sok műkincstől és a garázs is tömve volt méregdrága motor-és autóritkaságokkal.
Carlitos erőszakmentesen végzi a dolgát, elemelve ezt-azt, de egyelőre semmi balhé és nagyzolás. Bár a gyermekével a szülő legtöbbször elfogult, soha nem állítottam úgy haza egy vadonatúj motorral, hogy ne aggódj anya, egy barátom adta kölcsön. A fiú iskolát váltva ismerkedik meg Ramónnal (Chino Darín), akinek bűnözésből élő családja egyszerűség(é)ben még Besenyőéken is túltesz. Carlitos, Ramón és az apja hármasban indulnak fegyvert szerezni, miután a fiú újdonsült barátjának azzal henceg, hogy bárhova be tud jutni és bárhonnan ki tud jutni, ha pedig rajtakapják, bármilyen szorult helyzetből kidumálja magát. Carlitos a lopott fegyvert el is kezdi használni, és olyan szenvtelenül öl, hogy azzal mindenkit meglep. Egy idő után az addig elfogult anya is elkezd gyanakodni. 
Carlos Eduardo Robledo Puch (1952-) egy létező személy, aki megannyi bűncselekmény – rablás, gyilkosság, nemi erőszak, zaklatás, lopás, emberrablás stb. – elkövetéséért jelenleg is börtönbüntetését tölti. Többször kérte a büntetés felülvizsgálatát, illetve elutasítás esetén méreginjekció általi kivégzését. A felülvizsgálati kérelmét elutasították, mivel úgy ítélték meg, hogy továbbra is veszélyes a társadalomra, kivégezni ugyanakkor azért nem végezték ki, mert Argentínában nincs halálbüntetés.
Carlos 45 éve ül rács mögött, ami a leghosszabb idő az ország történetében.
Pedro és Augustín Almodóvar producerkedése mellett Luis Ortega a gyilkosságok kezdetétől az elfogásig terjedő egy évet dolgozza fel. Bár kihagyja a különösen erőszakos cselekményeket, egy olyan embert mutat be, aki életvitelszerűen rabol és gyilkol, ezt majdhogynem egyenértékűvé téve az átlagember szürke hétköznapjaival. Ahogy más bemegy a munkahelyére, megiszik egy kávét, alsógatyát cserél vagy megcsókolja gyermeke homlokát, Carlitos úgy tulajdonítja el a gyanútlan áldozatok értékeit és – ha a helyzet úgy hozza – veszi el az életüket.
A forgatókönyvíró-rendező nem megy vissza az időben, nem keres okokat és összefüggéseket, a fiú egy született bűnöző, akinek angyalarca eloszlatja az emberekben a gyanút és aki ezzel a végletekig vissza is él. Nem tudni, hogy ő választja ezt az életformát vagy az életforma őt, mindenesetre céltudatosan teszi a dolgát. Ortega mindemellett hűen és érzékletesen mutatja be a kor Argentínáját, a szegények és gazdagok közötti – fentebb már említett – szakadékot és egy homoerotikus szálat is becsempész a bűntársak közé.
Az angyal egy frusztráló – queer – életrajzi krimi és egy izgalmas – latin-amerikai – korlenyomat keverékeként okoz meglepetést a moziba betérőknek.
