A becsület védelmében (Line of Duty), készítő: Jed Mercurio, szereplők: Martin Compston, Vicky McClure, Adrian Dunbar, angol krimi- és dráma-sorozat, 60 perc, 1-5. évad, 2019-
2012-ben indult A becsület védelmében (Line of Duty) az egyik legizgalmasabb és legkomplexebb brit rendőrdráma, amiből már be van rendelve a legújabb, 6. évad is. A nagysikerű Testőr (Bodyguard) készítőjének előző sorozata nagyon erős karakterekkel dolgozik és egy több évadon átívelő, okosan felépített cselekményt rak le az asztalra, ami feszült akciókat és odaverős morális kérdéseket tartalmaz, hogy izgalomból ötösre vizsgázzon.
A BBC mai napig egyik legnagyobb dobásának számít a sorozat, ami nagyon rövid évadokból áll. Általában öt-hat hosszú rész jut egy etapra, amitől könnyen emészthető lesz és a sorozat összességében sokkal jobban működik, mint a hasonló témával bíró társai. Eleve jó környezetet ad az egésznek a borongós, ködös, fiktív brit város, amiben most a rendőrök nem hétköznapi bűnözőkre vadásznak, hanem a korrupt zsarukat igyekeznek lebuktatni. A fókusz egy anti-korrupciós egységen van, akik nagyon keményen mennek utána kollégáiknak. Minden évad borzasztóan kemény sztorival indul, rögtön az első percekben, így ismerhetjük meg Steve Arnottot (Martin Compston), aki egy rosszul levezényelt akció során, a terrorelhárító osztagtól felmentve, a korrupció ellenes ügyosztályon találja magát, ahol Hastings (Adrian Dunbar) a felettese. Később csatlakozik hozzájuk Kate Fleming (Vicky McClure), akivel olyan ügyek után nyomoznak majd, amikre bőven rámegy az összes energiájuk és a magánéletük is. Ez az az osztály, amit nyilván egyik kollégájuk sem kedvel, így hol beépülve, hol kendőzetlenül kiállva magukért és elviselve a megaláztatásukat kell elvégezni a munkájukat. 
Az első évadban egy közkedvelt nyomozó után kutatnak, aki az év rendőre címet is megkapta. Nem lesz rögtön egyértelmű számunkra, hogy valóban egy mocskos zsaruról van e szó, vagy csak valakiről, aki a rendszer áldozata lett, így a néző furcsa módon egyszerre drukkol mind a két fél sikerének, mert egyáltalán nem a tipikus és megszokott rendőrjátszmákkal van dolgunk. Ez az évad is nagyon odacsap, de itt a nézőnek még halvány fogalma sincs arról, hogy mi vár rá a következő évadokban, amikben tényleg egyre magasabbra teszik a lécet minőségben. A becsület védelmében (Line of Duty) ugyanis borzasztóan lassan és észrevétlenül építkezik, hogy a harmadik évad közepén már mindenkinek leessen az álla, hogy micsoda érdekes és mindent átölelő történetszál húzódott meg a háttérben, ami amúgy meglehetősen nagy figyelmet is kíván a nézőtől, de cserébe egy csomó izgalmat, csavart és érdekességet tartogatnak számunkra. Egy darabig a főszereplők is cserélődnek, aztán van, aki lazán visszatér és pár pillanat alatt abszolút megváltozik róla a véleményünk, de úgy, hogy rohadt hiteles tud közben végig maradni, amit látunk.
Simán nyitva hagynak kérdéseket az évad végén, de mégis lezártnak érezzük az aktuális cselekményt. A korrupt rendőrök és a bűnözők összeesküvései egyre magasabb szintekre mennek és egy idő után már jogosan kezdünk el aggódni a főszereplőkért, akik hatalmas jeleneteket produkálnak például a kőkemény kihallgatásokkal.
A sorozat két nagy erőssége a színészek és a történet. A sztorikhoz a rendőrség nem volt hajlandó segítséget nyújtani a producereknek, de Jed Mercurio készítő így is sokat dolgozott a sorozaton már nyugdíjba vonult rendőrökkel és anonim rendőr-blogokból merített ötletet. A három főszereplő nem csak hibátlant alakít, de cserébe nagyon erős és jól árnyalt karaktereket is írtak nekik, akiknek értjük a motivációit és a tragédiájukat. A mellékszereplők közt olyan színészek vannak, mint Thandie Newton (Westworld), Lennie James (The Walking Dead), Stephen Graham (Blöff, This is England) vagy Keeley Hawes (Bodyguard).
A becsület védelmében (Line of Duty) nem csak az apró részletekbe menő, feszes és izgalmas történettől működik, hanem a sorozatot folyamatosan belengő és ki nem mondott morális kérdések miatt is. Egyfolytában megkérdőjelezi, hogy megéri e egyes ügyekbe ennyire belemenni, mert néha már szakad a gát, ami miatt több áldozata lesz a rendszernek, mintha semmit nem tettek volna, de pont ezért erős a kötelességtudat bemutatása és ezért nagyobb a tétje az igazságnak, amitől lehet, hogy nem lesznek jobbak a dolgok, de így teszi fel a kérdést, hogy meddig éri meg elmenni. Nem tudjuk, hogy azért kell az igazságot vadászni, mert megéri vagy mert ez a feladat, de ahogy a cím is mondja, a becsület védelméhez sokszor mocskos utakat kell bejárnia a főszereplőknek.
%201-5.%20évad%20–%20kritika){kind=link}