Teljes titoktartás (Les Traducteurs), rendező: Régis Roinsard, szereplők: Lambert Wilson, Olga Kurylenko, Alex Lawther francia-belga thriller, 105 perc, 2019. (12)
Fordítók egymás között
Adott a Dedalus című francia krimi-trilógia, ami az első könyv óta bestseller. Az utolsó része nemrég készült el, és a kiadó úgy döntött, az összes olyan országban egyszerre adja ki a befejező kötetet, ahol a legjobban fogytak a korábbi részek. Éppen ezért fognak kilenc műfordítót (Olaszország, Spanyolország, Portugália, Görögország, Kína, Nagy-Britannia, Dánia, Finnország, Oroszország fordítóit) és egy szuperbiztos luxusbunkerbe zárják őket, hogy semmi se szivároghasson ki. Természetesen egy ilyen terv nem jöhet be, és egy sikertelen zsaroló email után kikerül az első 10 oldal. A szivárogtató kiléte kétséges, a kiadó vezetője pedig nagyon dühös.
Jól indult és jól fejeződött be, csak a közepe nem stimmelt. Addig a pontig érdekes a történet, amíg megismerjük a teljesen különböző személyiségű fordítókat, és el nem érünk a szivárogtatásig. A kilenc „gyanúsított” között van rajongó, van pénzért, hírnévért, kapcsolatokért dolgozó, és akad olyan is, aki a saját írói tehetségének hiányában valami jót akar „írni”. Rajtuk kívül gyanúsak még az őrök, a kiadó vezetője és az ő asszisztense. Az indulatok hamar eldurvulnak, mindenkire kicsit rávetül a gyanú árnyéka. Akire meg nem, az meg azért gyanús. Ezen hosszan lamentálunk, majd az utolsó félórában végre elkezdik felgöngyölíteni az ügyet, rengeteg csavaron keresztül.
Egy jó krimi megoldásához három elem szükséges: indíték, elkövetési mód és maga az elkövető. No meg nem árt ismerni a bűntényt. Hogy ismertebb példákat említsek: Agatha Christie-nél jellemzően ismerjük a bűntettet, aztán a történet folyamán elejtve szoktak lenni nyomok, amikből a többi fontos részlet kiderül. Columbonál látjuk a tettest, az elkövetési módot és gyakorlatilag az indítékot derítjük fel, miközben kedvenc szivarozó nyomozónk kérdezgeti az áldozat környezetében lévőket. Az év elején látható Tőrbe ejtvében már az előzetesből tudtuk a bűncselekményt, és a jól adagolt nyomokon keresztül, a három alaptényezőt kellett kitalálni. Amire itt hosszasan célozni próbálok az az, hogy egy krimiben, még ha erősen thrilleres elemekkel is szövik át, adni kell valami támpontot.
A Teljes titoktartásban bő 30 perc után történik az első 10 oldal kiszivárogtatása, ami egy névtelen emailből derül ki, amit akár a szomszéd néni is küldhetett. Nyomok sehol, egymást vádolgatjuk, majd úgy egy órával később a semmiből elkezdik magyarázni az egyébként kreatív és meglepő megoldást. Az egyedüli kapaszkodót az emberi psziché szolgáltatja. Csak az ad gyanakvásra okot, hogy ki viselkedik furcsán. De egyrészt nem ismerjük ezeket a személyeket olyan behatóan, másrészt ki ne viselkedne furcsán több hétnyi bezártság után egy idegen helyen? (Harmadrészt… így utólag átgondolva, nem történt túl sok gyanús dolog ebben az egy órában. Csak a főnök lett egyre idegesebb.)
Elrontották az arányokat. A film ellaposodó közepéből lehetett volna vágni, a végén meg annyit csavartak a sztorin, hogy épp elég volt követni a sok előre- és visszautalást. Emellett nem igazán volt súlya a bűncselekménynek az indíték kiderüléséig (utolsó 10 perc). Oké, jó páran nem fogják megvenni a könyvet, ha letölthetik az internetről. De régi motoros olvasni szerető emberként, azt tapasztaltam, hogy egy olyan masszív rajongótáborral rendelkező trilógia, mint a Dedalus, így is úgyis töménytelen hasznot hajt. Az összes könyvmoly a polcán akarja látni a megelőző két kötet mellett a befejező részt. Mert az úgy szép. Az mindegy, hogy le lehet tölteni. A pdf fájl fele annyi értéket és elégedettséget nem ad egy rajongónak, mint az analóg példány. Akkor meg min izguljunk?
Lényegébe véve volt egy nagyon jó krimi megoldásunk, meg egy izgalmasnak ígérkező klausztrofób pszichothrillerünk, a kettőt összegyúrták, csavartak és nyújtottak rajta, majd így kaptuk meg a Teljes titoktartást. Vagy az egyikre, vagy a másikra kellett volna lényegi hangsúlyt fektetni, mert ez így egyik irányba sem működött. Viszont az biztos: ha az embernek van türelme kivárni a megfejtést, akkor elégedetten távozhat a moziból, az érdekes koncepció miatt. Csak legyen türelme.
