John Marwood Cleese 1939. október 27-én született a tengerparti (Észak-Somerset) Weston-Super-Mare településen Angliában (a család eredeti neve Cheese). Bár nem kifejezetten számítottak jómódúnak, biztosítási ügynök apja magániskolába íratta, hogy a lehető legjobb oktatásban részesüljön.
12 éves korára elérte a 182 centiméteres magasságot, ezért hamar társai gúnyolódásának céltáblájává vált, ekkor kezdte el humorral oldani a feszültséget. A tanulásban (matematika, fizika, kémia) és a sportban (krikett, boksz) is jeleskedett, de – az előbbiek miatt – a komédiázás igazán közel a szívéhez. Tudatosan készülve erre a pályára vicceket gyűjtött és tematikus rádióműsorokat hallgatott, mint pl. a The Goon Show.
Cambridge-ben tanult jogot, ahol csatlakozott az egyetem híres színtársulatához, a Cambridge Footlitghthoz, itt ismerkedett meg Graham Chapmannel (Idle alattuk járt a Cambridge-re, Jones és Palin pedig az Oxfordra). Diploma után a BBC-nél helyezkedett el, majd a Cambridge Circusszal eljutott Új-Zélandra és az Egyesült Államokba, ahol találkozott Terry Gilliammel.
Angliába visszatérve rádiózott és televíziózott, 1967-ben az At The Last 1948 show-ban tűnt felt. Szerzőtársaival (Eric Idle, Michael Palin, Terry Gilliam animátor, Terry Jones, Graham Chapman) Monty Python néven adtak elő, akikkel a The Frost Report (1966-1967) című tévéműsorban dolgozott először együtt. Az 1969-ben alapított csoport Repülő Cirkusz műsorát 1969 és 1974 között sugározta a BBC. Ez 45 félórás epizódból állt, melyet négy szériában adtak le (három 13 részes és egy 6 részes).
Kulturális hatásukat tekintve a Beatleshez szokás hasonlítani őket (nem mellesleg jó kapcsolatot ápoltak a zenekarral), turnéztak, albumot, filmet és musicalt csináltak, de a tagok külön-külön is híressé váltak. A 2005-ös Humoristák humoristája szavazáson Palin a 30., Idle a 21., Cleese pedig a 2. lett őt csak Peter Cook (1937-1995) tudta megelőzni.
Waczak Szálló – Waczak stílus, patikamérlegen mért pofátlanság
Cleese a harmadik széria után elhagyta a csapatot (a negyedik ezért is állt csak 6 részből), részben azért, mert úgy érezte, hogy csak saját magát ismételgeti, részben Chapman alkoholizmusa miatt, akivel egyre nehezebb volt együtt dolgozni. A 42. részben egy rövid jelenet erejéig tűnt fel.
Az első széria legjobb jeleneteiből (megvágva) 1971-ben elkészítették az And Now Something Completely Different című filmjüket, hogy a csoportnak az Egyesült Államokban is hírnevet szerezzenek, ám ez elsőre nem sikerült.
1970-1973 között a St. Andrews Egyetem rektora volt.
1973-1976 között depresszióval küzdött.
Cleese 1974-ben újra visszatért a csoporthoz, hogy elkészítsék az Artúr-mondakörön alapuló Gyalog Galoppot (1975). A filmet nagyon kevés pénzből forgatták egy skóciai magánvár környékén. Az adományokból még lovakra sem tellett (az adományozók között volt a Pink Floyd és a Led Zeppelin is), ezért egy rádiós trükköt alkalmazva kókuszdiót ütöttek egymáshoz. A szerény forgatási körülményeket tetézte a mostoha időjárás (pl. a vattából készült sodronying magába szívta a vizet) és Chapman fokozódó alkoholizmusa. A közös munka során állítólag ez volt az egyetlen alkalom, hogy a mindig vidám és higgadt Palin kikelt magából.
Cleese, aki négyszer nősült 1975-ben az akkori feleségével közösen megírta a Waczak szálló című 12 részes komédiát. 1976-ban az alakításáért BAFTA-díjat kapott. A szállodaigazgatót egy Donald Sinclair nevű fickó ihlette, Cleese Donald P. Sinclair nevű karaktert alakít az Üldözési mániában (2001).
1976-ben megszerezte a jogosítványát.
1977-ben a The Muppet Show-ban szerepelt vendégként.
A Gyalog galoppnak nagy sikere lett, így amikor egy riporter megkérdezte tőlük, mi lesz a következő témája, Idle bedobta Jézus Krisztus nevét (ez a többieknek is új volt). Bár nem voltak kimondottan vallásosak, úgy gondolták, hogy nevezett egy rendes fickó lehetett. A forgatókönyvet két hét alatt írták meg (melyet támogatójuk elolvasott és nyomban el is zárta a pénzcsapot, ekkor George Harrison sietett a segítségükre) és okulva az előző filmjükből, Tunéziába mentek forgatni. Elkerülve a korábbi vitákat, ezúttal csak egy rendező volt, Terry Jones. Briant eredetileg Cleese akarta eljátszani, de a többiek Chapmanre szavaztak (Cleese végül Reg szerepében alkotott maradandót). Keresztény szervezetek már a kezdetektől tiltakoztak a film bemutatása ellen, az Egyesült Királyságban néhány város be is tiltotta, a Brian élete (1979) ugyanerre a sorsra jutott Svédországban, Norvégiában, Olaszországban és Jersey-ben.
1980-ban a BBC Shakespeare sorozatában Petruchiot alakította. 1981-ben Sean Conneryvel és Palinnel játszott az Időbanditákban, amit Gilliam rendezett (Robin Hoodot alakította).
A Monty Python utolsó filmje, Az élet értelme (1983) stílusát tekintve a Repülő Cirkuszhoz áll közelebb, a lazán felfűzött jelenetek az ember életét követik nyomon a fogantatástól a halálig. Cleese többször kifakadt az elhúzódó munkálatok miatt. Ebben a filmben sokkal erősebb a fekete humor és az erőszak, ráadásul a tagok mindenkit meg akartak sérteni, akit csak lehetett.
1987-ben megkapta a legjobb vendégszereplőnek járó Emmy-díjat a Cheers sorozatért.
A Monty Python tagok 1989-ben szerepeltek utoljára együtt, Chapman (1941 – 1989) négy másodpercig látható egy jelenetben.
Cleese még 1972-ben alapította a Video Arts nevű céget, a Hal neve: Wanda (1988) és a Fészkes fenevadak (1997) filmeknek ő az írója, producere és főszereplője is. A hal neve: Wanda forgatókönyvéért Oscar-díjra jelölték. Ebben és a Lökött örökösökben (1993) eredeti szakmájának megfelelően ügyvédet alakít.
Profin vesz át díjat itt a Baftát A hal neve Wandáért:
Láthattuk őt a Harry Potter és a James Bond filmekben is, de animációs filmekhez (pl. Shrek) és videókhoz is gyakran kölcsönzi a hangját, valamint szerepel reklámokban (a kilencvenes években a német televízióban is) és narrátorként is.
1994-ben Kenneth Branagh Frankesteinjében is láthattuk.
1993-ban aszteroridát neveztek el róla.
Bár 1996-ban felterjesztették a címre, elutasította, hogy az emberek Cleese Parancsnokként emlegessék. Ebben az évben járt nálunk, és kiderült milyen magyar szavakat tud.:)
2013-ban költözött vissza Kaliforniából Angliába, ahol negyedik feleségével él (2012-).
A Monty Python 2014-ben állt össze utoljára, lezárva egy 45 éves korszakot.
Életrajzi könyve Na szóval… címmel jelent meg 2014-ben. 2018-ban pedig az Elszabadult professzor címmel a Cornell Egyetemen folytatott majd két évtizednyi vendégprofesszorkodásának állított emléket.
2015-ben Eric Idle-lal turnézott az Egyesült Államokban, Új-Zélandon és Ausztráliában.
Emberjogi aktivista, aktívan politizál, a brit dohányzásellenes kampány arca (korábban maga is sokat dohányzott).
„Nem kell a dalai lámának lenned ahhoz, hogy elmond az embereknek, az élet a változásról szól.”
„Azt hiszem, a Monty Python Britanniában túl-, az Egyesült Államokban pedig alulértékelt.”
