Koreeda Hirokazu: Bolti tolvajok – Könyvkritika


Koreeda Hirokazu: Bolti tolvajok (Koreeda Hirokazu: Manbiki Kazoku), 2018., Magyar kiadás: Partvonal Könyvkiadó, 2020, Fordította: Nikolényi Gergely, terjedelem: 234 oldal

A szeretet a legfurcsább helyeken is feltűnik

A látszat csal. Ha azt mondom, hogy ez a történet egy tolvajokból álló családról szól, akik a legkisebb lelkifurdalás nélkül felkapnak valamit és kisétálnak bármilyen üzletből csekély keresetük kiegészítéseként, akkor biztosan egytől egyig gonosz emberekről van szó, igaz? Ha viszont hozzáteszem, hogy ebben a történetben segítenek egymásnak a szereplők és szeretik a családtagjaikat, akkor már kicsit árnyaltabbá válik a kép. Nem hisztek nekem?Adott egy kis család Japánban. Oszamu, az alkalmi munkákból élő apa; Nobujo, a mosodában gürcölő anya, aki azért néha zsebre rak egy-egy öltönyben felejtett nyakkendőtűt; Hacue, a gazdag férje által egykor elhagyott bogaras öregasszony, a nyugdíja miatt a család eltartója ; Aki, a peep showban dolgozó huszonéves lány  és Sóta a 10 éves olvasni és farigcsálni szerető fiúcska, aki Oszamuval együtt a “munka” űzője. Az apró és koszos házban élő Shibata családnál a “munka” a bolti lopást jelenti. Ismerik minden csínyját-bínját, tudják mikor nem figyelnek az alkalmazottak, mivel lehet elterelni az árgus szemeket magukról és mi a megfelelő időzítés. Akár a bűvészek. Sajátos morális érzetüket jól jellemzi, hogy boltból lopni nem számít tolvajlásnak, hiszen az ott lévő tárgyak “senkinek se a tulajdonai”. Egy-két élelmiszer és használati cikk elemelésén kívül viszont nem ártanak senkinek. El vannak magukban, a már jól megszokott szegénységükben. A felnőttek időnként kirúgnak a hámból és elmennek a pacsinkószalonba (japán szerencsejáték), de különben nyugodtan tengetik az életüket, egészen addig, míg be nem lép a képbe Juri. Oszamu és Sóta találja meg az öt év körüli kislányt, aki egy lakás előtt kuporog a hidegben. Oszamu hazaviszi a kislányt, megeteti és a családi tanács elé viszi a kérdést: most mi legyen? A döntést erősen befolyásolja a gyermek elhagyatottsága és az is, hogy az égési sérüléseire vonatkozó kérdésre a családon belüli erőszak áldozatainak legátlátszóbb válaszát adja: “Elestem.” Némi huzavona után végül befogadják a sanyarú sorsú teremtést és kedves jellemével a kis ház fontos lakójává válik.Furcsa ez a kétoldalú hozzáállás a történetben. Egyrészt ott van a morális értékrendjük, ami alapján rossz embernek tűnnek. Ezzel szemben ott áll a szegénységük és a felemelkedés esélytelensége, a vágy, hogy legalább eleget keressenek, ami nem sikerül Nobujonak a vasalóasztal felett. Tolvajlásra tanítanak egy fiút, de hagyják, hogy játsszon és olvasson. Kevés az ételük és összezsúfolódva élnek, de befogadnak egy még rosszabb helyről származó gyereket. Gyerekrablást követnek el, a lehető legjobb szándékkal. Persze sötétebbnél sötétebb titkok húzódnak a mélyben, ami a szedett-vedett családi boldogságot erőteljesen beárnyékolja a végére. És mégis. Valahogy nem tud mást tenni az olvasó, csak sajnálni a karaktereket. Ott vannak a romlott felnőttek, akik valójában, végtelenül emberien, csak szeretetre vágynak és ott vannak a gyerekek, akik előtt még nincs minden veszve, akiknek érezzük, hogy jó útra kellene térniük. Ők együtt egy nagyon furcsa, de érthető véd és dac szövetségben állnak szemben a világgal. És nehéz eldönteni minek szurkoljunk: az “idill” szétrombolásának vagy fenntartásának.

Érdekes elemzés a Bolti tolvajok a családi viszonyokról. Kicsit nehezen indul, de aztán remek kérdéseket tesz fel a vérségi kötelékekről, a szülői szerepről és a neveltetés következményeiről. A 234 oldalas hossz csalóka, a széles sorközökkel szedett történet gyors utazás csak Japánba, aminek megismerhetjük a csillogó, high-tech felszín alatti világát. Nem csak a japán irodalom kedvelőinek ajánlott! A könyvet abszolút hitelesen adaptáló, cannes-i Arany Pálmával díjazott filmről, mi is írtunk korábban.

Kapcsolódik:

Bolti tolvajok – kritika

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk 25 sztár menő jelmeze a szomorú 2020-as Halloweenről
Következő cikk Volt idő, mikor a Harry Potterekből tanultuk az ábécét