Primal Light – játékteszt


Fejlesztő: Fat Gem Games; Kiadó: Fat Gem Games; Platform: PC, Mac

Három esztendő fejlesztés után megjelent a kétfős alkotócsapat első játéka, egy metroidvania, ami néhol kissé zagyva és meggondolatlan, viszont a régi motorosok imádni fogják.

Sokan ódzkodnak egyik-másik indie cím hallatán, olykor talán nem is alaptalanul, de gyakran fedezhetünk fel köztük igazi gyöngyszemeket is. Ilyen például a Primal Light, aminek középpontjában egy fura kék lény áll. A 10 pálya során mindegyiken az a végtelenül egyszerű küldetés hárul ránk, hogy eljussunk A-ból B-be, majd kiiktassuk az aktuális főellenfelet.

A játék lineáris, azonban a pályákat apró, rejtett területek színesítik, ahol életeket, életerőket és életerőnövelőket, illetve a történethez kapcsolódó tárgyakat szerezhetünk meg. Utóbbi eszközöket megkaparintva a sztoriból derül ki néhány ködös infómorzsa, de ez nem a Primal Light erőssége. Sokkal inkább a szintek felépítése és az ellenfelek jelenthetnek akadályt, utóbbiak legyőzése ugyanis még legkönnyebb fokozaton is igazi kihívást nyújtanak. A kisebb riválisok legyűrése során pénz üti markunkat, amiket életvásárlás céljából elherdálhatunk a kereskedőknél. Mindazonáltal a pályák kidolgozottsága miatt az alkotók némileg túlzásba estek: sokszor kínszenvedés legyőzni aktuális nemezisünket, mivel úgy helyezkednek el, hogy azok vagy túl nagyot csapnak (és simán meghalunk, szakadékba esünk) vagy illogikus az elhelyezkedésük.

A Primal Light játékmenet és zenei szempontból a Super Nintendo-korszakot idézi, végigjátszása ezért főleg „öreg” gamereknek javallott. Nem egy hiánypótló alkotás és biztos vannak nála ígéretesebb címek. Ám hibái és egyszerűsége ellenére mégis érdemes adni neki egy kipróbálási esélyt – ha másért nem is, legalább azért, hogy belekóstoljuk a ’90-es évek játékos világába.

Legutóbb ezt értékeltük:

WarriOrb – játékteszt

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Pieces of a Woman - kritika
Következő cikk A hét röhögései (366.)