Palmer – kritika


Palmer, rendező: Fisher Stevens, szereplők: Justin Timberlake, Ryder Allen, Juno Temple, June Squibb, amerikai filmdráma, 110 perc, 2021.

Lent, délen

Nem ez az első film, ahol a börtönből szabadult rosszfiú a legnemesebb, míg a tisztes polgár tele van előítélettel, irigységgel, rosszindulattal és haraggal. A felnőtt férfi – nem átlagos gyerek barátságból is született már jó néhány alkotás, azonban Timberlake, Temple és a kisiskolás Ryder Allen játéka elfeledteti velünk, hogy mindezt már láttuk, ha nem is pontosan ugyanígy. A Rövidzárlat színésze és számos Bon Jovi klip készítője, Fisher Stevens dokumentumfilmekről váltott drámára, zsepiket előkészíteni.Mikor Eddie Palmer (Justin Timberlake) jó magaviseletért korábban szabadul a börtönből, nagyanyjánál, Viviannél (June Squibb) húzza meg magát egy louisianai kisvárosban. Első dolga jelentkezni a pártfogó felügyelőjénél, aztán nekiáll tisztességes életet élni. A szépreményű középiskolai hátvéd sportösztöndíjjal vágott neki az egyetemnek, majd egy sérülés miatt rászokott a fájdalomcsillapítókra (…és így tovább), hogy aztán a kisebb balhéktól eljusson a bűncselekményig, ahol már nem volt mellébeszélés és a törvény a teljes szigorával sújtott le (csak rá).   Hogy a 12 év alatt mi történt, az nem derül ki és igazából nincs is jelentősége, Palmer törlesztett a társadalomnak és minden jel szerint megbánta tettét, valamint azzal is tisztában van, hogy nem nagyon válogathat a munkák között, így jelentkezik a takarítói (afféle mindenes) állásra a helyi általános iskolában.
Nagyanyja szomszédságában él egy lakókocsiban a drogfüggő Shelly (Juno Temple ha csak percekre is tűnik fel, de zseniális) és fia Sam (Ryder Allen), aki kicsit más, mint a többi gyerek. Shelly gyakran hetekre, hónapokra eltűnik, ilyenkor Samra a nagyi vigyáz és egy idő után Palmerrel is összebarátkozik. A fiú inkább babázni szeret, lányosan viselkedik és öltözködik, kedvencei a hercegnők. Valljuk be őszintén, ez nem túl szerencsés életkezdés egy déli kisvárosban és bár Palmer amikor csak teheti, megvédi őt, a férfi is jól tudja, ezzel a múlttal nem nagyon ugrálhat.A film ismerős panelekből építkezik a felnőtt-gyerek kapcsolatot illetően. Előbbi életében volt egy botlás (a társadalom peremére taszítva őt), utóbbi pedig valamiért kilóg a sorból (ugyancsak kiközösítve őt) és persze egyáltalán nem illenek össze, látszólag nem tudnak egymással mit kezdeni. A bukott hős fogadása is ismerős, akárcsak a déli miliő. Palmer jelenléte, ha nem is nemkívánatos, de sokak számára kellemetlen, hiszen sokan csalódtak benne, akik pedig benne voltak a balhékban és megúszták, nem szívesen emlékeznek vissza a történtekre (látva őt).  Sammel való barátsága révén még inkább megosztó személlyé válik, mégis csak egy bűnözőről van szó, aki kit tudja, miket művelt ott bent. A cselekményt a bigottság uralja, ahol a kötelező vasárnapi templom mellett simán megfér a homofóbia és a rasszizmus. A békés, istenfélő népség éli a maga egyszerű és dolgos életét, amibe semmi olyan nem fér bele, ami vagy eltér az átlagostól, vagy már kétszáz éve sem fért bele.Palmer kitörhetett volna innen, de elszúrta, számára talán a legnagyobb büntetés, hogy ebben a közegben kell élnie. 12 év alatt gyakorlatilag semmi nem történt, a focistákból elkényelmesedett férjek lettek, akiknek most a gyerekei fociznak, hogy aztán majd belőlük is elkényelmesedett férj legyen. Nem igazán mutatkozik igény a változásra, Sam pedig az égvilágon senkinek nem ártott és bár a saját lányos dolgait egyelőre nem tudja megmagyarázni, minden mást észrevesz és őszintén el is mondja a véleményét. Eddie Palmer majdnem megölt egy embert, amiért egyedül vitte el a balhét, de egyértelműen többre hivatott és minden szempontból a közösség felett áll. Védelmezi a srácot és bár kezdetben ő is furcsának találja, elfogadja őt, olyannak, amilyen, egyúttal próbálja felkészíteni az élet viszontagságaira, a rá váró megpróbáltatásokra. Talán egyfajta vezeklés ez a részéről, ugyanakkor ő is jobb emberré válik és észrevétlenül is rengeteg tanul.

A Palmer nem váltja meg a világot, a műfajon belül is elég bátortalan és elsősorban arra hajt, hogy a nézőt megkönnyezze. Nem szónokol, nem nevel, nem vádol, nem ítélkezik, nem gúnyol, a görbe tükröt is kissé bizonytalanul tartja, de nem is azért született, hogy bármilyen hullámot, trendet meglovagoljon, csak szórakoztat és megmutat dolgokat. A konfliktusokkal is óvatosan bánik, hogy még véletlenül se lépjen át egy határt és a drámaiságnak mindvégig megmaradjon a békésebb oldalán. Van benne szex, erőszak, halál, drog, indulat és harag, de ezt mindig igyekszik valami pozitív dologgal ellensúlyozni, inkább a vidám és őszinte pillanatokra fókuszálva.
Timberlake nem először bizonyítja, hogy jó színész, a fiatal Ryder is, közös jeleneteik valóban megindítóak, működik a kémia, tökéletes az összhang. 2019 végén forgatták, így a mozikba nem jutott el, de tévében is jól mutat a szépen fényképezett déli környezet az Apple által nyújtott akadozásmentes 4K HDR minőségben, amiről a konkurencia is példát vehetne (ez nem a reklám helye, tényleg imádok itt filmeket nézni). Természetesen magyar felirattal is elérhető.

 

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk A kapitány küldetése - kritika
Következő cikk Joseph Gordon-Levitt visszatekint karrierje legfontosabb állomásaira