Cherry: Az elveszett ártatlanság – kritika


Cherry, rendező: Anthony Russo, Joe Russo, szereplők: Tom Holland, Ciara Bravo, Jack Reynor, Michael Rispoli, Jeff Wahlberg, Forrest Goodluck, Michael Gandolfini, Daniel R. Hill, Suhail Dabbach, amerikai krimi-dráma, 142 perc, 2021. (16)

A Barátságos és Közkedvelt Póksrác háborúba megy

Enyhén cinikus és szatirikus, de erős szerelmi-társadalmi-háborús valóvilág dráma az eddig a Marvel Univerzumban akciózó Russo-éktól: a tinilányok kedvence, Tom Holland a szűk pókgatyó helyett most véres egyenruhát húz magára.

A multiplexember Coen-tesói, Anthony és Joe Russo mindig is tudtak meglepetést okozni! Már jó húsz évvel ezelőtt feszegették a rendezői A-kategória folyosójának ajtaját a Széftörők, majd az Én, a nő, plusz egy fő című filmjeikkel, hogy aztán több tévés kitérő után, a S.H.I.E.L.D. acélfalának berúgásával találják meg a nekik való színpadot. Összehozták – az MCU talán legjobbjának mondható – A tél katonáját, majd a Polgárháborút, hogy aztán trükkösen nem is egy, hanem két filmmel zárják le a Bosszúállók (eddigi) legendáját.
Közben arra is jutott muníciójuk, hogy producerként olyan kellemes akciókat vezényeljenek le, mint a Tyler Rake: A kimenekítés vagy a Moszul ostroma. De mivel rukkolhat még elő a földgolyót és a fél Univerzumot káoszba és háborúba taszító páros? Mit tudnak még elpusztítani?A „cherry” az amerikai katonai szlengben nagyjából a magyar „kopasz” megfelelője, de főképp a harctéri tűzkeresztségen áteső friss húsokra használják. Igazából névtelen főhősünk, Cherry, akinek a névtábláján is csak ennyi olvasható: SOLDIER, (Tom Holland a komoly színésszé válás útján), épp valahol az iraki porban szanitécként menti sebesült társait, miközben körülötte robbanások és lövések szaggatják a levegőt.
A fiatal srác valójában csak egy hülye szerelmi félreértés okán került a frontvonalra, miután megismerkedett fehérszalagos lelki társával, a bájos Emilyvel (szép és tehetséges: a 24 évesen már tévéveteránnak számító Ciara Bravo – Második esély, A Teacher), majd a teljesen ki nem beszélt érzéseik és terveik okozta kavalkádban legjobb lelki menekülési útvonalként a sereget választotta. Mire tisztázódott a helyzet, Cherry már a kiképzőtábor vicces őrületében találja magát, de  arra még jut ideje, hogy feleségül vegye élete szerelmét.Mire letelik az ideje, a háború darálója lelki-érzelmi PTSD-roncsként köpi ki őt és löki haza, ahol az idegen világban egyetlen kapaszkodót talál csupán: a drogot. Felesége, Emily egy ideig harcol érte és a családjukért, ám nemsokára őt is magába szippantja a Cherry által az otthonukba behozott pokol. Lassan egész világuk összeomlik, ám mivel a drogutánpótlást fenn kell tartaniuk, a lecsúszott veterán új túlélési módszert eszel ki: elmegy bankot rabolni…
A Russo-testvérek egy nem éppen rendhagyó és különleges történetből hozták ki újabb meglepetés filmjüket. A valódi, poszttraumás stressz szindrómán átesett katona, Nico Walker önéletrajzi írását alapul véve sokszor szívbe markoló, de egyben keserédesen vicces, szatirikus és mindvégig szórakoztató lecsúszástörténetet rendeztek meg. Bár a háborúban játszódó jelenetekben nem fukarkodnak a tőlük megszokott látvánnyal és akcióval, Az elveszett ártatlanság a robbanások helyett az emberről szól.Már az első percekben nyilvánvalóvá válik, hogy nem kell könnyáztatta haláldrámával szembesülnünk, hiszen az elbeszélésmód, ahogy – az egyébként a szerep kedvéért 15 kiló pókizmot ledobó – Tom Holland a nézőre kikacsintva belekezd a sztori mesélésébe jelzi: inkább egyfajta amerikai Guy Ritchie-féle krimi hullámvasúttal lesz majd dolgunk. És tényleg, Russoék fejezetekre osztott sztorizása és rendezési stílusa valahol mindig a komoly és komolytalan határán táncol ügyesen: bár egyik elődöt sem másolják, a katonai kiképzés őrülete a Full Metal Jacketet, a háborús epizódok a Sivatagi cápákat idézik, a drogos lecsúszásban pedig a Rekviem egy álomért hangulatára ismerhetünk rá. Természetesen nem maradhat ki a bankszektornak szánt fricska sem, ahol a pénztárosok nagy részét nem is érdekli, ha kirabolják azt a pénzintézetet, ahol melóznak: a Shitty Bankot vagy a Bank Fucks Americát!Aki eddig csak cicanadrágos szuperhősnek gondolta Tom Hollandot, most talán a fiatal színész egyik legjobb alakítását láthatja (bár már itt sem volt rossz!): az elveszett szerelmes, az összetört veterán, a bukott drogos és a botcsinálta gengszter figuráját is remekül hozza. A még nem túl ismert, törékeny Ciara Bravo méltó társa a szerelemben és a lecsúszásban is, de a film erőssége, hogy a szinte egyperces, minimál szerepekben is remek karaktereket láthatunk: megható az iraki kislány, Kavics, de szintén remek a rövid ideig látható Suhail Dabbach (A bombák földjén, Afganisztáni víg napjaim, Moszul ostroma) alakítása is.
Henry Jackman kottája remekül funkcionál akkor is, ha harsogó Hans Zimmer-akcióra vált, de leginkább az egyszerű, zongoravezérelt dallamokkal fog meg, például a kitűnő, The Comedown című tétel esetében. A Russo-tesók esetében egy kevésbé világmegváltó mozi esetében sem lehet lemondani az egyedi látványról, így a főhős különböző lelki állapotainak megfelelően az operatőr, Newton Thomas Sigel (X-Men-filmek, Bőrfejek, Drive, Bohém rapszódia, Az 5 bajtárs) teremt remek képi világot.

Összességében igen kellemes meglepetés a testvérpár legújabb rendezése, ami ugyan nem dübörgő akcióorgia és nem is hoz majd százmilliós nézettséget, ám karrierjük legjobb munkája. Egy mély problémákat, gondolatokat finom szatíra mögé bújtató, Amerika kapitány mellett eltörpülő katona-sztori, ami – ha a hollywoodi kultúrfelelős káderek is úgy gondolják – akár még Oscar-jelölésekig is eljuthat.

 

 

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Házi készítésű filmes járművek, közte még Taki bácsi Ladája is
Következő cikk Terveim kontra koronavírus egy 45 másodperces filmklipben