Wolfwalkers, rendező: Tomm Moore, Ross Stewart, szereplők: Honor Kneafsey, Sean Bean, Simon McBurney, ír-angol-francia animációs családi kalandfilm, 103 perc, 2020. (6)
„Mesél az erdő”
A BAFTA-t és a Golden Globe-ot nem sikerült behúznia, de az Oscar még összejöhet, igaz. idén is nagyon erős a mezőny. Az ír folklór trilógia záróepizódja a korábbiakhoz hasonlóan minőségi darab, szórakoztató, kalandos és tanulságos. A rajzfilm a pandémia miatt az Apple TV-n kötött ki, ahol magyar felirattal is elérhető.
1650 körül az ír Kilkenny városát az angolok kormányozzák, élükön a régenssel, Oliver Cromwellel, aki erős katonai jelenléttel biztosítja be hatalmát. Vele tart a vadász Bill Goodfellowe is, hogy a környékbeli erdőket megtisztítsa a farkasoktól. A helyiek ellenszenvvel viseltetnek a megszálló angolok iránt, de még náluk is jobban tartanak a falkától. Ha ez nem lenne elég, különös mendemondák keringenek az erdőben élő emberszerű teremtményekről, akik gyógyítóerővel bírnak és képesek parancsolni a vérszomjas fenevadaknak.
A vadász lánya, a mindig izgő-mozgó Robyn úgy érzi, sokkal inkább való a kezébe az íjpuska, mint a seprű és a lapát. Bár apja a lelkére köti, hogy nem merészkedhet a biztonságos városfalon kívülre, ő és kedvenc vadászsólyma bevetik magukat az erdőbe, ahol különös dolgok történnek velük. Robyn megismerkedik egy Mebh Óg MacTíre nevű lánnyal, aki valóban képes a sebeket begyógyítani és érti a farkasok nyelvét. A gyerekek közösen lépnek fel az erdő és lakói védelme érdekében, kiváltva ezzel a felnőttek haragját.
A Wolfwalkersben a gyermeki kíváncsiság, az ártatlanság és az elfogadás üzennek hadat a felnőttek babonás félelmének, szolgalelkűségének, vakbuzgó hitének vagy éppen a hataloméhségének. Az alkotók egyszerűen és közérthetően magyaráznak meg és mutatnak be olyan bonyolult és komplex viszonyrendszereket, mint az ember-állat, ember-természet, úr-szolga, elnyomó-elnyomott, felnőtt-gyerek vagy a szülő-gyermek kapcsolat. Amitől nem tudok elvonatkoztatni, az Avatar (2009), a történet majdnem ugyanaz, rengeteg a közös pont, de a hasonlóság elsősorban annak köszönhető, hogy James Cameron merített a múltból és nem fordítva. Olyanokra gondolok itt, mint pl. a kolonizálás, a fizikai valónk és az elménk különválása, a természettel való harmónia, az erdő, mint az élet és a varázslat színtere, a mindent felemésztő tűz, a félelem és a sztereotípiák legyőzése az „ellenség” megismerése által stb.
Az Oscar-jelölt Kells titkai (2009) és A Tenger dala (2014) után az ír folklór trilógia harmadik része is magáénak tudhatja az arany szobor-jelölést (megannyi más elismerés mellett), Tomm Moore és Ross Stewart neve a garancia a minőségre és a tartalmas szórakozásra. Az ötletesen és részletesen megrajzolt, gazdag szín- és formavilágú 2D animáció a Cartoon Saloon és a Mélusine Productions munkája. A középkori város-, táj- és emberábrázolás becsempészése különleges hangulatot és látványt kölcsönöznek az egésznek, az ír mondavilág, a misztikum. a természetközeliség megjelenítése a nemzeti identitást erősíti, ugyanakkor a cselekmény univerzális, mindenki számára érthető és követendő üzenetet közvetít.
A Wolfwalkers családi moziként igyekszik minden korosztályt kiszolgálni, bár a csetlő-botló karakterek, az erőszakmentesség (pontosabban annak szolid ábrázolása) és a kisiskolás humor révén inkább gyerekközpontúnak mondanám.
