Matt Damon rövidnadrágban és nyári papucsban mesélt ikonikus szerepeiről


mattdamon2Matt Damon rövidnadrágban és nyári papucsban kedélyesen anekdotázott ikonikus szerepeiről a szabadban. Kezdve a húszas éveit meghatározó Good Will Huntingról, ami az Oscart és a hírnevet is megelhozta neki és Ben Affleck barátjának. Robin Williams leszerződtetése adott zöld utat a film elkészültének, ráadásul ő mutatta be Matt Damont Steven Spielbergnek, aki aztán meglátta benne Ryan közlegényt. Utána következett A tehetséges Mr. Ripley és a közös munka Jude Law-val. Mesél kicsit az Ocean’s-trilógiáról és az ottani remek hangulatról. Állítása szerint a végső filmbe azok a felvételek kerültek be, ahol (kivételesen) nem röhögték el magukat. Steven Soderbergh meg tanárként próbálta fegyelmezni őket.matt damonA Bourne-trilógia először csak egy filmként indult és bár a stáb se hitte, hogy nagy siker lesz, a közönség megtalálta és annyian nézték meg, hogy megcsinálták a folytatásokat. A téglába Brad Pitten, a film egyik producerén keresztül került be, és lényegében aztán Martin Scorsese Damont választott Pitt helyett. A legyőzhetetlenre is személyesen őt akarta a rendező, Clint Eastwood. Mesél még mindenki “kedvenc” vírusfilmjéről, a Fertőzésről, ami a járványt látva tényleg hiteles lett. Ilyenkor látszik, hogy kifizetődő szakértőkkel egyeztetni a filmkészítőknek.
A Mentőexpedíciót eleinte félve vállalta be, mivel lényegében akkor fejezte be a Csillagok közöttet, ahol egy űrhajóst alakított, aki egyedül maradt egy bolygón. Érthető volt az aggodalma, de a dolog sokkal jobban sült el.  Szóba kerül még A félszemű, Az aszfalt királyai és legújabb filmje, a Stillwater.

Impozáns lista, az biztos, aminek gyakorlatilag minden darabja ikonikus. Még sok jó filmet kívánunk Matt Damonnak!

Kapcsolódik:

50 kevésbé érdekes tény az 50 éves Matt Damon életéből

Matt Damon karrierje 8 percben

Matt Damon kémet csinál az utca emberéből

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Daniel Radcliffe megválaszolja az internet fontos kérdéseit
Következő cikk 30 nap maximum - kritika